I like you! Like everything!

New likes
20 éves vagyok. Az első kapcsolatom 16 évesen volt. Komolynak nem nevezném. Ekkor már a barátnőim között egyre gyakoribb téma volt a szex, egyre többen feküdtek már le más fiúkkal, én meg nem szerettem volna utolsó lenni. Itt követtem el az első hibát. Hiába tört rám ez a félelem, úrrá kellett volna rajta lennem, nem kellett volna vele törődnöm, dehát fiatalság=bolondság...

Szóval 16 éves voltam, nyomasztott már ez a kérdés, és egyszer csak elmentem egy házibuliba, úgy, hogy előtte eldöntöttem, ott és aznap lefekszem valakivel. A legjobb barátnőm hasonló cipőben járt, mint én, ő is aznap akarta elveszteni a szüzességét. (Második hiba: EZT A KÉRDÉST NEM LEHET ELŐRE ELDÖNTENI!) Az elhatározás nagyon erős volt, emlékszem, a puncimat is teljesen simára csináltam előtte. Tánc közben összejöttem egy sráccal (ha jól emlékszem, 17 éves volt), és hát nem sokat vacakolt, kb. 10 perc után felvitt egy szobába. Ott azonnal egymásnak estünk. Alig nyalt, gumit húzott, és egyből betette, azt se kérdezte meg, hogy egyáltalán voltam-e már valakivel. Előtte már kísérleteztem fésűvel, zuhannyal, de még így is nagyon fájt, mert bazi nagy volt neki és durván csinálta. (Aznap este még többször is átment rajtam.)

Másnap vegyes érzések törtek rám, egyrészt örültem neki, hogy túl vagyok az egészen és már én is „felvághatok” a többi lány előtt, másrészt értéktelenebbnek is éreztem magam, mert az első alkalomnak nem így kellett volna történnie. A barátnőm mellesleg szerencsésebb volt, kifogott egy olyan srácot, akivel aznap este rengeteget beszélgettek, többek között a szüzességéről is, és a srác közölte vele, hogy „ő, ha lány lenne, tuti nem egy buliban és részegen akarná elveszíteni…” Összejöttek (csak rá két hónapra feküdtek le!!) és azóta is egy párt alkotnak. Irigylem őket. Én sajnos teljesen elszakadtam tőle és teljesen átestem a ló túlsó oldalára. Lehet, hogy azért, mert az első alkalom is durva és érzéketlen volt, de szinte csak ilyen fiúkba botlottam kb. 3 éven keresztül.
Sajnálom, hogy nem tudtam betartani az ígéretemet. Lehet, hogy már nem emlékszel rá, de én komolyan gondoltam, hogy építek neked egy házat, egy hatalmas kerttel egy dombra, ahonnan tisztán lehet látni a tengert. A legmodernebb konyhával felszerelve, az alagsorban pedig lett volna egy stúdió, a szobádban a szekrényedből sosem fogytak volna ki a divatosabbnál divatosabb ruhák. Egy menedék lett volna neked, aki olyan sokat sírtál már a férfiak miatt, egy menedék, ahova mindig mosolyogva tértél volna haza.
Egy lány egyszer összevesztett a legjobb barátnőjével. Soha többé nem békültek ki. A lány kis idő múlva összebarátkozott a volt barátnője legnagyobb ellenségével, aki egy fiú volt. Pár hét múlva a fiú és a lány járni kezdtek,de a fiú nem foglalkozott a lánnyal. Mivel a fiú régen szerelmes volt a lány barátnőjébe- akivel összevesztek, de a fiú tagadta hogy még mindig szereti- a lány hamar rájött, hogy ő csak azért kell a fiúnak hogy megszerezze a lány volt barátnőjét.
Már pár hete jártak, de a tanítás utolsónapján, a suliba a fiú nem a lányhoz, hanem a lány volt barátnőjéhez ült, és egész nap vele volt. A lánynak ez nagyon fájt, mert ezen az egy napon többet volt a lány volt barátnőjével mint a lánnyal 3 héten keresztűl. Ráadásul délután egy szó nélkül a fiú lelépett a lány volt barátnőjével.
A lány dühös volt és szomorú. Legszivesebben széttört volna mindent ami az utjába került, de csak felvonult a szobájába és egy párnával a feje alatt sírt.
Pár perc múlva jött egy sms a volt barátnőjétől, és ez állt benne: "Képzeld! Kibékültem azzal a fiúval aki régen az ellenségem volt, és most nagyon jó barátok vagyunk!"
A lánynak majd megszakadt a szíve. De gyorsan összeszedte magát....felállt, és levette a polcról azt a dobozt amit a fiútól kapott, és elment a fiúhoz. Becsöngetett...a fiú ajtót nyitott, és így fogadta a lányt: " Te meg mit keresel itt?" A lány ezt válaszolta: " Csak elhoztam azt ami az új barátnődé!"-és földhöz vágta a porcelán dobozt.-"Ezt a dobozt úgy törtem össze ahogyan te az én szívemet." A lány sarkon fordult, és elment.
Vége lett a nyáriszünetnek, újra kezdődött az iskola. A fiú és a lány volt barátnője megint összevesztek-azt senki se tudja hogy miért. A fiú újra bepróbálkozott a lánynál. Könyörgött,térdenállt... A lány egy idő után megunta, és pofon vágta a fiút, a pofonhoz meg csak annyit fűzött: "Kérlek hagyj békén! Felejtsük el egymást! Menj ahova akarsz!Csinálj azt amit akarsz,csak engem hagyj békén!"-és a lány elfutott. A fiú felállt, és utána órdított: "De miért?" A lány megállt, megfordúlt, visszasétált és könnyes szemekkel, halkan ezt mondta: "Mert nem becsültél meg.Mert csak egy kellék voltam a számodra.Mert engem nem érdekelt, hogy hogy nézel ki. De téged csak az érdekel hogy a lány akivel jársz az hogy néz ki, és a csinibabát választottad helyettem. Csak ezért." A lány ismét mefordult és ott hagyta a fiút.
A fiú rájött hogy hibát követett el, de már késő volt mert a lány soha többé nem bocsájtott meg neki.
Álmodom még róla hogy szeretsz,hogy vársz rám valahol ,mert szeretsz és akarsz engem.De lehet hogy ez csak egy álom és örökké az marad.Én várhatok,de ez sose válik valóssá te nem érzed ezt nem vágysz arra hogy együtt nézzük az eget mi ragyog a csillagoktól és közbe arról beszéljünk,hogy hogyan találtunk egymásra.De ez nincs,nem történik meg soha.Így továbbra is csak álmaimban jelensz meg és ölelsz,szerelmet vallasz és gyengéd csókoddal érezteted szereteted.
Őrült szerelem

Csodás szépséged
Szemednek fénye
Odavonz engem
Dadogva félve.
Átnézel rajtam
Szemed se rebben.
Szívem gyötrődik
Zene nincs ebben
Érzem meghalok
Pokolra jutok
Szerelmed nélkül
Élve széthullok.
Gyónom bűnömet
Ez már őrület
Démoni bűvölet.
Azért, aki vagy

Azért szeretlek,
aki vagy,
s nem azért,
akinek látszol
vagy tetteted magad.

Lelkedbe látok,
látom a varázsod,
tudom, hogy mikor játszol,
s szeretem,
amikor átlátszol.

Azért szeretlek,
aki vagy,
s nem azért,
mert szeretsz.
Mellettem nyugodtan
önmagad lehetsz.
1x1

Lényem legmélyén lapulsz.
Belőlem ki nem törhetsz.
De ha akarsz, megölhetsz.
Miközben szeretni tanulsz.

Ez a szerelmi egyszeregy:
Érted? Nem érted? Egyre megy.
-Mit csinálsz utoljára lefekvés előtt?
-Becsukom a számat hogy ne nyáladzak alvás közben.
-De sose jön össze!
-Egy szigeten ragadtál. Hogyan töltenéd el az időt?
-Seggemet vakarnám!
Szereted őt, ugye? Ez csak egy egyszerű pszichológia kérdés. Nem egy név, csak úgy, megemlítve. És mégis, valaki hirtelen eszedbe jutott..
Azt mondják, az ember életében csupán egy "igazi" szerelem van. Szerintem viszont ez nem igaz. Legalább négy van. Először beleszeretünk a barátunkba, hogy megtanuljuk, milyen finom is a határvonal a barátság és a férfi-nő kapcsolat között. Aztán beleszeretünk az ellenségünkbe, hogy rájöjjünk, az ellentétek csupán vonzzák egymást, de élni nem tudnak együtt. Aztán beleszeretünk a tökéletesbe, hogy egy életre megtanuljuk: nem létezik tökéletes. S csak ezután leszünk boldogok valakivel, akit már címkék nélkül leszünk képesek szeretni. Csak úgy, önmagáért."
Egy nap a diák megkérdezte a tanártól, hogy „Mi az a szerelem?” „Ahhoz, hogy meg tudjam válaszolni a kérdésed, menj ki a mezőre és válaszd ki a legnagyobb búzát, amit csak találsz, és hozd el nekem.” – válaszolta a tanár. „A szabály az, hogy a mezőn csak egyszer mehetsz keresztül, és nem fordulhatsz vissza egy olyan búzáért, amit már elhagytál.” – tette hozzá. A diák felöltözött és kiment a mezőre. Az első soron haladva, talált egy nagy növényt, de úgy gondolta, hátha lesz még ettől is nagyobb a többi sorban, ami csak rá vár. Aztán meglátott egy másik példányt, ez még nagyobb volt. Viszont még mindig úgy gondolta, hogy talán beljebb a sorok között lesz egy hatalmas, ezért ezt sem szakította le. Telt az idő és már lassan túl volt a búzatábla felén, amikor azt vette észre, hogy az itt található növények meg se közelítik méretben azokat, amiket eddig látott. Elgondolkodott és már bánta, hogy nem szakított le egyet közülük. Amikor a végére ért, visszaindult az iskolába a tanárhoz üres kézzel. „Ez a szerelem!” – mondta rögvest a tanárnő. „Mindig kutatsz egy jobb után, és csak később jössz rá, hogy az igazit már elmulasztottad..”
Akit egyszer szerettél, az nem múlik el. Lehet belőle gyűlölet, vagy barátság, vagy bármi. De nem múlik el. Ha bajban lenne, a világ végére is utána mennék. Kérdés nélkül. Elég lenne egy ölelés.
- Akkor miért nem vagytok együtt?
- Mert ha együtt vagyunk, előbb-utóbb boldogtalanná tesszük egymást.
megnyúlt az idő nagyon.
fák árnyéka keresztezi léptem
magam vagyok
ebben a
hajnaliálmunkbólkiszakadt-
egymásnélküliségben
A szerelem mindig más. Mindegy, hogy hányszor szeretünk életünkben, egyszer, kétszer vagy tízszer: az új szerelem mindig ismeretlen. A szerelem vagy a pokol fenekére taszít, vagy a mennyországba röpít, de egy biztos: valahova eljuttat. És nem utasíthatjuk vissza, mert létünk alapfeltétele. Ha nem merjük elfogadni, éhen halunk egy karnyújtásnyira a fától, amely hiába kínálja gyümölcseit..