I like you! Like everything!

New likes
“This life is yours. Take the power to choose what you want to do and do it well. Take the power to love what you want in life and love it honestly. Take the power to walk in the forest and be a part of nature. Take the power to control your own life. No one else can do it for you. Take the power to make your life happy.”
"Azt mondod szereted az esőt,de mégis esernyőt használsz amikor sétálsz alatta.Azt mondod szereted a napsütést,de mégis rögtön az árnyékot keresed.Azt mondod szereted a szelet,de amint feltámad,rögtön becsukod az ablakot. Na ezért félek én,amikor azt mondod,hogy szeretsz engem."
Hétfőn kiderült, hogy Dobrády Ákos és Iszak Eszter szakítottak, hiába az elmúlt 5 év és az eljegyzés. Kedden reggel már Szalai Ádámmal hozták össze a műsorvezetőnőt, akit most exbarátja védett be a Facebookon.
A hír igaz, jó pár hete nem vagyunk együtt Esztivel. Azonban a mai sajtóban megjelentekkel ellentétben, senki nem cserélt le senkit. Szakításunk után független emberként folytatjuk az életünket, azzal ismerkedünk, akivel kedvünk tartja. Mindenki biztosra veheti, amíg együtt voltunk, Eszti senkivel sem találkozgatott. Ő egy tiszta szívű és erkölcsű lány. Tisztelettel kérlek Benneteket, találgatásokra és sejtésekre alapozva ne írjatok olyat, ami okot ad arra, hogy erről bárki is mást gondoljon! Nem szeretném, ha jogtalan támadások érnék Esztit, mert nem érdemli meg!
A lényeg nagyon röviden : Ha egy kapcsolat kisiklik, annak számtalan oka lehet. Nem szeretnék ezekről a teljesség igényével beszélni, mert ezek csak ránk tartoznak. Azt azonban elmondhatom, hogy szakításunkért egyedül én vagyok a felelős. Eszti négy éven keresztül odaadón szeretett, és olyan erős szerelemmel viseltetett irányomba, amiről mindenki csak álmodhat. Azonban az elmúlt fél évben ezt már nem viszonoztam úgy ahogy elvárható lenne. Elhanyagoltam a kapcsolatunkat, nem vigyáztam rá eléggé. Sajnálom, hogy így alakult, de talán semmi nincs véletlenül. Mindketten sokat kaptunk és tanultunk az elmúlt évekből. Ezt most magunkkal visszük, szeretettel és tisztelettel gondolva egymásra. - ezt írta Dobrády Ákos a Facebook-oldalán.
Közben Iszak Eszter is a Facebookon öntötte ki a szívét:
„Az elmúlt napokban rengeteg hír látott napvilágot velem kapcsolatban ezért úgy gondoltam, itt az idő, hogy elmondjam nektek mi történt valójában.
Ákossal nagyon szép 5 év van mögöttünk, aminek nagyon sokat köszönhetek, és amiből rengeteget tanultam. Nagyon szerettem Ákost, a mai napig szeretettel és tisztelettel gondolok rá, de a kapcsolatunk sajnos nem úgy alakult, ahogy azt mind a ketten szerettük volna.
Azt nagyon szeretném tisztázni, hogy nem egy harmadik fél miatt döntöttünk úgy pár héttel ezelőtt, hogy külön folytatjuk. Egyáltalán nem léptem könnyen túl az elmúlt éveken, és az Ákossal való kapcsolatomon. Persze, a közösségi oldalakon nem láthatta a nagyközönség ezt a „gyász időszakot”, azt, hogy valójában min mentem keresztül...″
Minden egyszerűbb volt, mint vártam: összeillettünk, mint egy kirakós két darabja, melyek azért készültek, hogy kiegészítsék egymást. Ez titokban nagy elégedettséggel töltött el. Testileg ugyanannyira passzoltunk, mint minden más szempontból. A tűz és víz valahogy úgy létezett együtt, hogy nem oltotta ki egymást. Újabb bizonyíték arra, hogy hozzá tartozom...♥♥
"Aztán jön egy fordulat.. bekattan valami, és az ember érzi, hogy változás következik.. sőt,
már be is állt. Többé már semmi sem lesz a régi, és az az érzés.. felülmúlhatatlan. Boldognak
érzed magad tőle, felszabadultnak..".
.Miért van az ha már egy kicsivel közelebb engedsz magadhoz egy embert, ha már egy kicsivel többet tud az életedről mint a többi havernak, barátnak mondott körülötted lévők, ha rá azt mondod hogy legjobb /barát/barátnő... MINDIG CSALÓDNOD KELL!!??Miééééééééért????.... a Szüleidben és az édes testvéredben miért nem csalódsz????
Talán mert ÖNZETLENÜL SZERETNEK????????....
Hiába tagadom még mindig vágyom rád
Hiányzol talán még jobban mint gondolnád
Tudod nem éreztem már ilyet réges-rég
Nem hittem volna de mégis megtörtént
Hiába tagadom még mindig vágyom rád
Hiányzol talán még jobban mint gondolnád.
अविस्मरणीय
"Ez a dal legyen tanulság Neked,
Elvesztheted egyszer Te is a szíved.
Mindenki lesz egyszer álomtalan,
Gazdag, vagy szegény: boldogtalan."
Anya, apa, kérlek, ne sírjatok
Hadd mondjam el nektek, amiket akarok
Mikor megszülettem, erős voltam én
Apa kezébe vett, oly büszke volt szegény
Anya arcon csókolt, szorosan fogott
Én tudtam, hogy nála jó helyen vagyok
De kezdtem furcsa lenni, és nem is beszéltem
Bánatos arccal mondtatok nehéz imát értem
Észrevettem, apa, szemedben a könnyet
Mikor más gyerekek voltak körülötted
Mennyire szeretlek, elmondani nem tudom
Fogod gyenge kezem, jössz velem az úton
Anya, mellettem vagy, és minden csendes este
Álomba ringatsz kedvesen, szeretve
Apa, akkor is szeretsz, ha a lenti parkban
Nem futok, nem játszom, csak állok zavartan
Hadd mondjam el nektek, tudom, hogy más vagyok
Nem oly tökéletes, mint amire vágytatok
De szeretlek titeket, ahogy ti is engem
Amennyire szívem csak enged szeretnem
A jövő ismeretlen, de ti vagytok azok
Akikre, míg éltek, mindig számíthatok
Tudom, hogy féltek és ontotok sok könnyet
Ó, bárcsak képes lennék elkergetni őket
Anya, apa, kérlek, hogy ne sírjatok
Én mindig szerető fiatok maradok.
Köszönöm azt a két évet, amit veled töltöttem… te voltál a nagy szerelmem. Utólag megbántam, hogy hülyén viselkedtem és sokszor én voltam a hülye, beismerem hibáimat. Mind ez azért volt, mert szerelmes voltam beléd, de viszont örülök, hogy megszabadultam ettől az érzéstől. Nagyon sok minden fájt, amíg szerelmes voltam beléd. Örülök is meg nem is, hogy vége lett. Lényeg az, hogy tanulópénz voltál a számomra és másnál már nem fogom, ugyan azokat a hibákat elkövetni. Új barátnőmnél szoba se jöttek olyas fajta problémák, mint ami veled végig kísérte azt a 2 évet. Lehet, hogy belé nem vagyok szerelmes vagy meg tanultam bízni. Nem tudom! De az biztos, hogy vele nem fogom ugyan azokat a hibákat elkövetni…
Mai okosság.. kell az elcsendesedés...
Élt egyszer egy szerzetes a hegyekben, aki idejének nagy részét egyedül, teljes csöndben töltötte. Egy napon látogatók érkeztek hozzá egy távoli városból. Kíváncsiak voltak az életére, ugyanakkor értetlenül tűnődtek azon, hogy miért is jó ez neki.
Csak figyelték, ahogy csöndben végzi dolgát: éppen egy kútból mert vizet magának. Egyikükből végül kibukott a kérdés:
„Mire jó az, hogy a napjaidat az emberektől távol, magányosan, teljes némaságban töltöd?”
A szerzetes felnézett, majd anélkül, hogy abbahagyta volna a vízmerést, így szólt:
„Nézzetek bele a kútba. Mit láttok?”
„Semmit sem látunk, túl zavaros a víz.” – felelték a látogatók.
A szerzetes ekkor letette a vödröt, amivel a vizet merte, majd rövid csönd után ismét szólt a feszülten figyelő látogatókhoz:
„Most újra nézzetek bele a kútba. Mit láttok?”
A látogatók egyenként a kút fölé hajoltak, majd lelkesen válaszolták:
„A saját arcképünket látjuk a tiszta vízben tükröződni.”
„Így van.” – mondta a szerzetes. „Amíg a vizet mertem, az zavaros volt, és nem láttatok benne semmit. Amikor nyugalomban hagytam a vizet, megtaláltátok benne önmagatokat. Elménk is pontosan így működik, amikor csöndben részesülhet.”
A látogatók megértették a tanítást.
*****
Vannak pillanatok és időszakok az életünkben, amikor érdemes minden zajt kizárni, megkérni minden okos, vagy magát okosnak képzelő embert, hogy őrizze meg magának a tanácsait, és csak arra figyelni, hogy a csöndben meghalljuk végre a saját szívünk hangját – ahogy a nyugodt vízben megláthatjuk önmagunkat.
A külső zaj magától soha nem fog megszűnni körülötted, az viszont kizárólag a Te döntéseden múlik, hogy mennyit engedsz be belőle.
"Honnan ered vajon a késztetés,a vágy, hogy megfejtsük az élet nagy titkait,mikor még a legegyszerűbb kérdésekre sem tudjuk a választ?!Miért vagyunk itt?Mi a lélek?Miért álmodunk?Okosabb lenne talán,ha nem kérdeznénk,nem kutatnánk,nem sóvárognánk!De az ember természete nem ilyen, és a szíve sem!Nem ezért vagyunk itt!
Harcolunk a változásért,hogy jobbíthassunk a világon!Álmodunk a reményről, nem is sejtve még,hogy kivel találkozunk az úton, hogy ki nyújt majd kezet az idegenek sokaságából.Ki érinti meg a szívünket?Kivel osztozunk a fájdalmon?!
Álmodunk a reményről,álmodunk a változásról: tűzről,szerelemről,halálról...És aztán megtörténik!Az álom valóra válik!És a válasz a késztetésre,a vágyra, hogy megfejtsük az élet nagy titkait végül megmutatkozik, mint az új nap hajnalának derengése.Harcolunk egy célért, a sikerért és végül kiderül, hogy csak egymásban találjuk meg őket!Fantasztikus élményeken osztozunk és hétköznapiakon.Természetes vágyunk, hogy rokonlelkekre leljünk,hogy kapcsolatba kerüljünk,hogy a szívünk azt súgja: NEM VAGYUNK EGYEDÜL!"♥
Csinos kiscsaj odamegy a púltosfiúhoz: - Mennyibe kerül egy narancsosmarcipános csokiszelet ? *.* - Öt csók darabja.. ;) - Okés, a nagymamám fizet. :D
Ahogy mentél,ahogy álltál,
Ahogy szóltál,ahogy hívtál,
Ahogy sírtál,ahogy néztél,
Ahogy késtél,ahogy adtál,
Ahogy szerettél vagy gyűlöltél,
Öleltél és megtagadtál,
Úgy voltál jó,ahogy voltál,
Csak még lennél,csak még volnál...
♥♥