I like you! Like everything!

New likes
Két székely egy élő mókust akar átcsempészni
a határon. Ahogy a vámhoz közelednek, az egyikük
beteszi a mókust a nadrágjába. Hősiesen eljut a
vámosig, ott hirtelen kikapja a mókust és földhöz vágja.
- Ó te idióta, - szidja a társa - hát nem tudtál volna
várni még két percet, amíg átjutunk?
- Ami sok, az sok! Ez a rohadt mókus előrenézett,
talált két mogyorót s elkezdte hámozni azokat.
Ezt még bírtam. Azután hátra nézett, talált egy
odút s megpróbált bejutni. Ezt is bírtam. De mikor a
mogyorókat be akarta vinni az odúba, hát az már sok volt.
Munkahelyén levelet kap egy férfi, elolvassa, majd elsápad.
Kollégája együtt érzőn megkérdezi tőle:
- Rossz hír?
- Igen. Valaki azt írja, hogy ha még egyszer randevúzom a feleségével, megöl.
- Barátom, én a helyedben békén hagynám a nőt!
- Igen én is úgy gondolom, hogy nem éri meg. Csak az a gond, hogy a levél névtelenül jött!
A medve bulit rendez. Mindenki aki jön a bulira kell hozzon valami piát. Aki nem hoz azt elveri a medve. Jön a nyuszika.
- Hoztál-e italt? - így a medve.
- Nem - mondja a nyuszika.
Elkezdi püfölni. A nyuszika nagyon kacag. Erre még jobban püföli. A nyuszi még jobban kacag. Kérdezi a medve:
- Miért kacagsz?
- Mert jön a sün, és ő sem hoz semmit!
Ahmed nősülni készül. Nagyon tetszik a jövendőbelije, csak egyetlen egy dolog zavarja: igen nagy méretű cipőt hord.
Meg is kérdezi egyszer:
- Kedvesem, miért ilyen nagy a lábad?
- Tudod, sokat jártam a forró homokban...talán azért.
A nászéjszaka után újra egy kérdést tesz fel szíve választottjának:
- Kedvesem, te le is ültél arra a forró homokra?
Egy nap diktálás közben a titkárnő észrevette, hogy a főnöke nadrágjának
cipzárja lecsúszott. Mikor kiment a szobából, még visszaszólt:
- Főnök úr, nyitva a barakkajtó!
A főnök először nem vette a lapot, de később rájött, hogy a cipzárjáról
volt szó. Úgy gondolta, viccesre veszi a figurát, és behívta a titkárnőt az
irodájába.
- Kisasszony! Amikor reggel észrevette, hogy nyitva a barakkajtó, látta a
kommandóst is?
- Sajnos nem, uram - válaszolja a titkárnő. Én csak egy szegény
hadirokkantat láttam, ahogy két homokzsákon üldögélt.
Nem tudok aludni, valaki? ☆(GJ)
Tudod, mit mondok neked? Örülj, amikor hisztizünk! Becsüld meg a veszekedést, és szokj hozzá, hogy mi, nők, nem tudunk olyan hanyagul legyinteni, mint ti, férfiak. Fogadd el. Nekünk ki kell mondani a problémákat. Tudod, mitől félj? Amikor már nem veszekszünk. Amikor legbelül már nagyon rég forr valami. Öntudat, talpra állás, erő. Tudod, mikor a legerősebb és legveszélyesebb egy nő? Amikor hallgat."
‎-te tudod hogy mi a szerelem ?
-persze..amikor kiteszik facebookra,hogy "kapcsolatban"
- nem..ez másról szól : a szerelem mikor Ő távol van,de te csak Rá tudsz gondolni..fognád egész nap a kezét,percenként csókolnád a száját. Ha meglátod mosolyra húzódik a szád,gyorsabban ver a szíved és félsz a búcsúzástól. Alig várod,hogy csókolózás közben a hajába túrj és utána órákon keresztül öleld,de még ezek után se tudsz betelni vele.Amikor egész nap Ő jár a fejedbe ,éjszaka pedig vele álmodsz. - na ez a szerelem,nem az amit facebookon megjátszanak.♥♥♥
A számomra te vagy a legtökéletesebb társ akivel
valaha is találkoztam! Tökéletes vagy
minden tekintetben! Soha nem akarlak
elveszíteni életem értelme! Szeretlek
Téged !♥♥♥
Csak egyszer lennénk képesek levetni az állarcainkat, csak egyetlen percre. Tudom hogy szeretsz, te is tudod hogy szeretlek, mégis egymás nélkül telnek el a napok... És egyre hosszabbak... :/
- Miért vagy szomorú?
- Mert nem értem a kapcsolatunkat.. Néha úgy érzem barátok vagyunk. Valamikor úgy, hogy többek vagyunk, mint barátok, de néha úgy érzem, mintha csak egy idegen lennék számodra.♥
Lehet, az a pótlék még most is, ma is jobban szeret, mint ahogyan szerethetne az, aki melletted van, és megtehetné, hogy szeressen. Azt is bátran vállalja, hogy szívének még mindig TE vagy a legkedvesebb. Aztán örül, hogy lehetösége nyílt arra, hogy most is elmondhatta Neked ezt.♥♥
Lehet, az a pótlék még most is, ma is jobban szeret, mint ahogyan szerethetne az, aki melletted van, és megtehetné, hogy szeressen. De szívének még mindig TE vagy a legkedvesebb, és örül, hogy most is elmondhatta ezt.♥♥
"a magad módján hiányzol
nem úgy, mint a párnák közé csúszott apró a kasszánál állva
nem úgy, mint a rég elveszett bérlet az ellenőrt látva
nem úgy, mint az otthon felejtett kabát az esőben ázva
nem úgy, mint az utolsó simogatás álom előtt fázva
nem úgy, mint a fröccsből a szénsav
nem úgy, mint szürke aszfaltról a színes kréta
nem úgy, mint az utállak mellől a néha

csak úgy, mint a hajamból kirázott hópihék

ahogy a víz elpárolog
úgy te is kibucskázol a gondolataimból, ha vállat vonok"
Nehéz dolog minden nap ugyanazt látni. Végig nézni, amint elmegy melletted, és közben rád se néz. Figyelni, amint épp mással beszél, vagy épp nevet. Reménykedni, hogy egyszer talán megakad rajtad a tekintete. Hogy talán majd le se tudja venni rólad. Bízni, majd csalódni. Nap, mint nap, mindig ugyanez. Egyszer beletörődsz, hogy nincs esélyed, máskor csak sírsz emiatt. Vagy reménykedsz, álmokat gyártasz... Olyan ábrándokat kergetsz, amit soha nem érhetsz el. Elmész a poklok poklába, és visszajössz onnan. Megtépázva, és megint hátrahagyva egy darabot magadból... De te csak várod a napot, amelyen egyszer talán rád néz, amelyikben még beszélhetsz is vele. De ez a nap nem akar eljönni. Soha, pedig hányszor elképzelted már, és hány álmatlan éjszakád volt emiatt? Tudod, butaság valakit ennyire szeretni, mégsem tehetsz ellene. Hogy is tiltakozhatnál? Nem szüntethetsz meg valamit, amit nem szándékosan alkottál. Sőt, amit nem is te alkottál. Megküzdhetsz a legnagyobb félelmeiddel, bárkivel, és bármivel... De ezt az érzést nem tudod legyőzni. A felszín alá söpörheted, elrejtheted. Azt szabad. És lehet. Néha még kell is. De magadat nem csaphatod be huzamosabb időn keresztül. Rád fog törni újra, és újra, az az eszméletlen vágy, hogy a közelébe legyél, hogy láthasd, hogy megérintsd... És mégse lesz soha semmi. Hiába a remény, hiába a könnyek. Ez az élet, és nem egy tündérmese. Valaki boldog, más meg szomorú. Ilyen az egyensúly. Mert nem csak te szereted. Más is. És ha viszonozná az érzéseidet, az valakinek hatalmas fájdalom lenne. Akkor is, ha te a világon semminek se tudnál így örülni. Talán ezért nem lehetsz boldog. Valahogy mindig te kapod meg a "szenvedő" szerepét. Akinek a végén semmi se jut. Csak fájdalom és mély üresség. Amit nem tölthet be többé semmi. Semmi... :(♦