I like you! Like everything!

New likes
neked semi nem elég ♪
Mi nem hirdetjük
Fennen, hangos szóval,
Csak te, csak én, örökké
és holtodiglan.
Mi megpróbálunk
csendben boldogok lenni,
lelkünk mélyén
őszintén, igazán
szeretni...
Sírok, ha sírsz, ha ragyogsz, ragyogok,
néma barátod, rabszolgád vagyok,
alázatos és bizalmas barát,
aki nem kér semmit, csak néz és imád,
és nem akar lenni csak általad,
csak az árnyéka annak, ami vagy...
Amikor a lelkünk legmélyéből szeretünk valakit, hiszünk valamiben, erősebbnek érezzük magunkat a világnál, és olyan derűs nyugalom száll meg minket, amely abból a bizonyosságból fakad, hogy hitünket semmi sem győzheti le. Ez a különös erő teszi, hogy mindig biztos döntéseket hozunk a megfelelő időben, és amikor a célunkat elérjük, meglepődünk a saját képességünktől...
Tántorogtam. Magam elé meredtem. Abban a pillanatban szerettem volna visszamenni az időben, és újra átélni minden együtt töltött pillanatot. Még egy titkos mosolyt, még egy közös nevetést. Még egy izzó csókot. Őt megtalálni olyan volt, mint olyasvalakit megtalálni, akiről nem is tudtam, hogy keresem. Túl későn jött az életembe, és most túl korán megy el. Próbáltam menni azon az úton, amelyet annyiszor megtettünk, kéz a kézben. Most pedig már egy világ választ el minket. "Már nem szeretlek." Mondta. A szívem dobogása abbamaradt, nem kaptam levegőt, és sírtam. Egész úton. Mellette. Szánakozást és egy kis megbánást láttam a szemében. Abban a gyönyörű szemében, melyben oly sokszor el tudtam veszni... Pedig Ő nem olyan volt, aki mindenben csak a kalandot keresi, aki csak átgázol mindenki. Hanem olyan, mindenkinek csak jót akar. Olyan, akit csak szeretni lehet. De megtörtént az elkerülhetetlen: az eső lecsendesedett, és ő elment. Úgy éreztem, mintha valaki kiszakított volna belőlem egy darabot. Nem voltam képes elhinni. Egyik percről a másikra képes úgy tenni, mintha soha nem lett volna köztünk semmi. Pedig én mindent megtettem érte. Magamat adtam, és pont ez nem kellett neki. Ő volt az egyetlen ok, aki miatt fel akartam kelni reggelente. Mert minden reggel a kapuban várt. De neki Én már nem jelentek neki semmit. Viszont én hülye, minden reggel meg fogom nézni, hátha ott vár a kapuban, a lépcső alján. De nem fog… mert már nem érdeklem. Pedig én tiszta szívből szerettem Őt. Imádtam a gyönyörű mosolyát, a finom bőrét, az illatát… De az elhagyásban nem az a legrosszabb, hogy hiányzik, aki elhagyott, hogy összeroppan a közösen alkotott egész kis világ, hogy minden, amit látunk vagy csinálunk, őrá emlékeztet, hanem az a gondolat, hogy kitettük a lelkünket csak azért, hogy a szeretett lény ránk stemplizze: ELUTASÍTVA. Mégis az a legfájóbb az egészben, hogy mikor éjjeleket sírok át, csak az tudna megvigasztalni, aki miatt sírok…
Tudom, hogy nincs bennem semmi különös.
Az átlagemberek átlagéletét élem. Nincs
alkottam semmi emlékezetest, nevem
hamarosan homályba vész, de tiszta szívből,
igaz szerelemmel szeretek valakit, és ez nekem
teljesen elég..."
Nyári Gyerekek a Balaton parton
Dunakanyarban a keszegemet hajtom
Nyári gyerek vagyok kacagok nevetek
Amíg csillog a szemetek maradjatok gyerekek!
Egy nap majd hiányozni fognak az üzeneteim, amiket küldtem neked. Hiányozni fog, hogy mennyire aggódtam érted, amikor túl sokáig voltál kint. Hiányozni fog az idegesítésem. Egy nap, amikor már eltűnök, hiányozni fog, hogy volt valakid, aki akart téged. És amikor már nem leszek itt többé, hiányozni fogok!
Igérd meg nekem nem hiába volt.
Nem azért nincs senkim, mert nem kellek senkinek. Azért nincs senkim, mert nekem nem kell senki más, csak Ő.
Mikor megismertelek, még nem tudtam, nem gondoltam, hogy valaha szeretni foglak. Ma már képtelen vagyok elképzelni, hogy nem szeretlek.♥
Egy lánynak kétszer kell bizonyítania hogy nagylány.
amikor leszokik a cumizásrol, meg amikor vissza...:
- Mi a különbség a hűtő és a nő között?
- A hűtő nem cuppan, mikor kiveszed a húst...☺
Hétfő, Kedd munkához semmi kedv! Szerda az egy jó nap, dolgozunk majd holnap! Csütörtök, Péntek vége a hétnek valagára verünk a megmaradt pénznek! Szombat, Vasárnap adunk a nőknek meg a piának! :D
A férfi behatol, pár lökés, majd kiárad… Már a szüzesség elvesztése is egyszerű nyálkahártya-csiszolás, semmi több. S tapasztalataim szerint a férfiaknak később sem jelent sokkal többet a szex egyszerű nyálkahártya-csiszolásnál és egy nyirkos kilövellésnél.

Azt mondják, hogy a férfiakat a gyomruknál lehet megfogni. Lehet benne valami. Csak épp nem úgy, ahogy a nők gondolják. A férfiak, mint egy óriási, mindig éhező gyomor, mohón felfalják az étket, vagyis a nőket. Majd ha eltelnek, egyszerűen kiokádják őket… Miért is tennének másként? A mai nők olyan könnyen adják magukat, hogy a férfiaknak vadászni sem kell rájuk… Ez egy teljesen más generáció, mint ami régen volt. Felemelik a puskájukat, és a nők ahelyett, hogy kicsit kéretnék magukat, hagynák, hogy vadásszanak rájuk, inkább odafekszenek a küszöbükre és kérik, szinte kikövetelik, hogy vadásszák le, lőjék le, alázzák meg őket… Aztán persze sírnak-rínak, és nem értik, miért nem vették őket komolyan… Kérdem én, hogyan lehet komolyan venni azokat a nőket, akik mindent hagynak?