I like you! Like everything!

New likes
Tudod, az egészben az volt a legrosszabb, hogy bár azt mondtad szeretsz, képtelen voltál megérteni. Mit érzek, mit miért teszek. Nem is érdekelt mi a gond. Ha érdekelt volna meg akartad volna oldani, ha igazán érdekeltelek volna nem adtad volna fel abban a pillanatban, ahogy te nem kaptad meg amit akartál! Ergo a lényeg nem én vagyok, nem is mi, hanem csakis TE! Aki szerelmes annak nincsen Én meg Te, annak csak a MI létezik.
Érzés

Vágysz-e érezni? Tagadjad!
Édes csókomat... ugyan... ne akarjad!
Derekam ölelni - legyintsél!
Fenekem markolni - eh, mit ér!

Fordítsd el fejed! Zárd össze szemed!
Jó szorosan, amennyire csak lehet!

Hogy aztán, mikor illatom az orrodhoz ér,
szemem megcsillan pillád hegyén,
csípőm formája ingerli ujjaid,
leheletem duzzasztja égő ajkaid
ringásom pengeti tested húrjait,
akkor üvöltsd, hogy

nem! A mindenit!

És remegve - ragadva érzed azt, amit
az emberi értelem nem tud és nem tanít
markolod karom és puha combjaim,
testedben a vágy forrong és elvakít,
ajkaddal széttéped lelkem gombjait
és habzsolsz, és falsz mindent... amit
az emberi értelem nem tud és nem tanít.
Istenem de el vagytok tévedve ezekkel az idézetekkel. Nem fírtatom sokra igaz, de ott bukik a mutatvány hogy ÁLTALÁNOSÍTOTOK! Akinek ennyi sütnivalója van, hogy ilyen ideák meg sztereotípiák mögé bújva leplezi saját gyengeségét, vagy azt hogy fél annak gratulálok! Merj felfedezni egy embert címkék meg beskatulyázás nélkül. Hol éltek ti de most komolyan? Nem tudom eldönteni hogy ez gőg nálatok, vagy csak lusták vagytok időt, energiát, érzelmet "pazarolni" arra hogy megismerjétek az embert, aki tetszik az ellenkező nemből. Igaz, ítélkezni a legkönnyebb, helyesen megítélni azt a másikat túl nagy "munka". Fáj az ilyen hozzáállás komolyan.
Ez a legnyomorultabb érzés. Mikor hiányzik valaki. Körülnézel, nem érted. Kinyújtod kezed, egy pohár vizet keresel tétova mozdulattal, egy könyvet. Minden a helyén van életedben, a tárgyak, a személyek, a megszokott időbeosztás, a világhoz való viszonyod nem változott. Csak éppen hiányzik valami. ...S ha nagyon pontos és figyelmes leszel, ha idejében kelsz és későn fekszel, ha sokat vagy emberek között, ha elutazol ide vagy oda, ha belépsz bizonyos helyiségekbe, végül találkozol azzal, aki vár. Természetesen tudod, hogy ez a reménykedés egészen gyermekes. Már csak a világ végtelen esélyeiben bízol. Hol keressed? S aztán, ha megtaláltad, mit mondjál neki?... És mégis várod.♥
Talán vártam valamit , valakit egy különleges dolgot az életben azt hogy, szeress úgy ahogy én, néz rám úgy,ahogy én rád vártam és te csak játszottál velem, bókoltál és már már azt hinném hogy szerettél valaha is, de nem te nem szereted csak saját magad és csak saját magaddal foglalkozol még ha barátnak is tekintesz akkor attól is többet várok ha írok egy sort hát bocs ott vagyok de nem érek rá és te úgy tekintesz a barátaidra is nem válaszolok mert nincs kedvem beszélgetni .....
De tudod mit soha nem áll meg az élet egyetlen embernél majd lesz más aki még ha dolgozik is válaszol ha elfoglalt még akkor is érdekli mi van veled és segít neked és boldog ha lát ha hozzám érhet veled ellentétben
és nem áll meg a világ egyetlen embernél mert egy idő után felismertem hogy nem is voltam számodra fontos és ebben az a legszomorúbb hogy ehhez túl sok időre volt szükségem amig boldog lehettem volna mással csak nem ismertem fel hogy ez idő alatt amíg rád vártam ő mindig ott volt mellettem :)
tudjátok én sosem akartam beküldeni ilyeneket. de meg teszem kiváncsi vagyok.már április óta tetszik egy fiú...akivel haverok vagyunk,tehát jó a viszonyunk de nekem ez nem elég..mivan ha nekem több kell ? ő miért csak barátként tekint rám ?? :/ nem rég mondott valamit amiről azt hitte hogy megsértődök. de nem nagyon jól esett.. kiváncsi vagyok hogy ez az üzenet eljut-e hozzád. lehet nem és nem is fogsz róla hallani de egy próbát megér. hisz már csak a remény maradt.
egy szerelmes lány.
Tényleg el tudnál tőlem élvezni?
Nézzünk szembe a tényekkel. Együtt lenni egy férfival, aki vonzódik hozzánk - ez a csúcs. És amikor olyan dolgokat mond, amit hallani szeretnénk, ami után halálosan vágyakozunk - és amiről azt gondoljuk, már soha senki nem fogja mondani nekünk -, teljesen a kezükbe adjuk magunkat anélkül, hogy érdekelne bennünket a szép szavak igazsága. Az ilyen férfi számító, aki hozzászokott már, hogy minden az ő igénye szerint történik. És amikor nem kapja meg, amit akar, odébb is fog állni.:
A férfiakat és a nőket összehasonlítva kiderült, hogy míg a legtöbb nő inkább erotikus történetekre vágyik, a legtöbb férfi szívesebben veszi a kész, akcióban bővelkedő pornó jeleneteket, akár a szexuális erőszakot is. A férfiakat nem hozza lázba, ha egy nő figyel rá, és gyengéd vele, fantáziája másképp működik.A férfiak szeretik a leplezetlen szexet, unatkoznának, ha a szexjelenetek között a nő és a férfi kapcsolatának lelki vonatkozásait taglalnák.
Kinek szól az a kurvás idézet?
neked semi nem elég ♪
Mi nem hirdetjük
Fennen, hangos szóval,
Csak te, csak én, örökké
és holtodiglan.
Mi megpróbálunk
csendben boldogok lenni,
lelkünk mélyén
őszintén, igazán
szeretni...
Sírok, ha sírsz, ha ragyogsz, ragyogok,
néma barátod, rabszolgád vagyok,
alázatos és bizalmas barát,
aki nem kér semmit, csak néz és imád,
és nem akar lenni csak általad,
csak az árnyéka annak, ami vagy...
Amikor a lelkünk legmélyéből szeretünk valakit, hiszünk valamiben, erősebbnek érezzük magunkat a világnál, és olyan derűs nyugalom száll meg minket, amely abból a bizonyosságból fakad, hogy hitünket semmi sem győzheti le. Ez a különös erő teszi, hogy mindig biztos döntéseket hozunk a megfelelő időben, és amikor a célunkat elérjük, meglepődünk a saját képességünktől...
Tántorogtam. Magam elé meredtem. Abban a pillanatban szerettem volna visszamenni az időben, és újra átélni minden együtt töltött pillanatot. Még egy titkos mosolyt, még egy közös nevetést. Még egy izzó csókot. Őt megtalálni olyan volt, mint olyasvalakit megtalálni, akiről nem is tudtam, hogy keresem. Túl későn jött az életembe, és most túl korán megy el. Próbáltam menni azon az úton, amelyet annyiszor megtettünk, kéz a kézben. Most pedig már egy világ választ el minket. "Már nem szeretlek." Mondta. A szívem dobogása abbamaradt, nem kaptam levegőt, és sírtam. Egész úton. Mellette. Szánakozást és egy kis megbánást láttam a szemében. Abban a gyönyörű szemében, melyben oly sokszor el tudtam veszni... Pedig Ő nem olyan volt, aki mindenben csak a kalandot keresi, aki csak átgázol mindenki. Hanem olyan, mindenkinek csak jót akar. Olyan, akit csak szeretni lehet. De megtörtént az elkerülhetetlen: az eső lecsendesedett, és ő elment. Úgy éreztem, mintha valaki kiszakított volna belőlem egy darabot. Nem voltam képes elhinni. Egyik percről a másikra képes úgy tenni, mintha soha nem lett volna köztünk semmi. Pedig én mindent megtettem érte. Magamat adtam, és pont ez nem kellett neki. Ő volt az egyetlen ok, aki miatt fel akartam kelni reggelente. Mert minden reggel a kapuban várt. De neki Én már nem jelentek neki semmit. Viszont én hülye, minden reggel meg fogom nézni, hátha ott vár a kapuban, a lépcső alján. De nem fog… mert már nem érdeklem. Pedig én tiszta szívből szerettem Őt. Imádtam a gyönyörű mosolyát, a finom bőrét, az illatát… De az elhagyásban nem az a legrosszabb, hogy hiányzik, aki elhagyott, hogy összeroppan a közösen alkotott egész kis világ, hogy minden, amit látunk vagy csinálunk, őrá emlékeztet, hanem az a gondolat, hogy kitettük a lelkünket csak azért, hogy a szeretett lény ránk stemplizze: ELUTASÍTVA. Mégis az a legfájóbb az egészben, hogy mikor éjjeleket sírok át, csak az tudna megvigasztalni, aki miatt sírok…