I like you! Like everything!

New likes
Igazán összetett személyiség vagy,aki hol így, hol úgy viselkedik. Van, hogy az agyad irányítja cselekvéseidet, csak ésszerű döntések alapján vagy hajlandó működni, de előfordul az is, hogy a szíved kerül középpontba és kérdés nélkül lépsz. Olykor te magad sem bírod eldönteni, melyik éned dominál. Hát akkor a környezeted mit szóljon, mikor nem tudják, pontosan milyen hangulatban is vagy, és hogyan közelítsenek hozzád. Meg kell tanulnod kontrollálni a benned élő kettősséget...
Rám egy új nap virrad, holnaptól minden más lesz
Vagy talán ugyanaz, mégis én valahogy azt érzem itt bent
Hogy rám egy új nap virrad és tudod, bárhogy döntesz
Én csak nézlek majd és tényleg köszönök mindent
37 éves vagyok, férfi. Nem rég volt egy vállalkozásom. Ekkor hagyott el az akkori barátnőm is, amit sajnáltam. Mondhatni, minden összejött. Azzal vigasztaltam magam, hogy sebaj, lesz időm másra. Elkezdtem ismerkedni online. Azt írta egy 25 éves nő, hogy ő csak 25 és 35 között ismerkedik. Tehát 2 év már olyan súlyos korkülönbség, hogy nem is hajlandó találkozni sem? A fotómmal amúgy nem volt baja, csak a számokba kötött bele. Annyit csináltam utána, hogy átfiatalítottam az adatlapomon az éveim számát 33-ra, és azt írtam neki, hogy így már megfelelek? De nem válaszolt, kevés nőnek van humora...
A tapasztalatom röviden: a nőknek hazudni kell, ha sikert akarsz elérni, vagy legalább egy találkozót kicsikarni. Persze ehhez be kell vállalni, hogy folytatás esetén elszólhatod magad, nem árt ilyenkor felírni, hogy mit találtál ki, nehogy belegabalyodj. Közepes nőt akárhol és akárhogy kapni, de ha egy kicsit magasabb kategóriát akarsz, hát... hazudni kell.
Nem súlyos hazugságokra gondolok, hanem apró elhallgatásokra. Pl. régen a némber szónak nem volt negatív felhangja, egyszerűen azt jelentette, hogy nem férfi, hanem nő. Ma ha lenémberezel egy nőt, szorulsz. Ennek analógiáján amikor a pénzre kerül a sor, azt szoktam mondani, hogy vannak tartalékaim, se nem sok, se nem kevés. Ez nem igaz, nincs sok pénzem.
Ami a korosztályokat illeti, megosztanék pár megfigyelést:
20-29: gyakran bulitársat keresnek, vagy havert (aki mindent fizet és mindenhova elviszi, meg lehet vele jelenni, tehát nagyon dögösnek kell lennie). Vagy van barátja és meg kívánja csalni, de nem akárkivel, ezért nagyon válogatósak.
30-39: vagy van gyereke, vagy nagyon szeretne már. Rengeteget beszélnek. Nekem úgy tűnt, büszkék a problémájukra, ha éppen van valami. Többnyire van.
40-49: nagyon kedvesek, sokan tiszta szívből vidámak és őszinték. És nagyon jó velük dumálni, de ha szexre kerülne a sor, nem biztos, hogy tudnék náluk teljesíteni. Gyakran elváltak már, ha meg nem voltak soha férjnél, látom az okát rajta, miért nem kelt még el.
A tétovázó nőket nem értem. Most vagy akar valaki kapcsolatot, vagy nem, vagy csak kifogásokat keres, miért nem. Na, így ismertem meg egy lányt. Az elején minden szép és jó, a szex is működik, a megismerkedésünk után 3 nappal már nálam alszik. 1 hónap múlva már mindenért rám szól. Ne követeld azt, amit kérhetnél is – mondom neki. Lassan kirajzolódott, hogy itt mindig én leszek a hunyó, amíg ő falakat emel közénk. Egyszerűen nem tudtam kiszedni belőle, mi a baja, amikor felhúzva, dühösen jött hozzám. Akkor meg minek jött? Szóból ért az ember, mivel gondolatot olvasni egyelőre még nem tudok, hát kérdezek. Aztán elmondta, hogy a szüleivel van problémája - és rajtam vezeti le.
Sokszor kezdtem már úgy mondatot, hogy „ - ezt de ne kellett volna...” És nála is sajnos. Egyik este azért ment a balhé, mert reggel rosszul esett neki, hogy nem ajánlottam fel, hogy kocsival elviszem egy darabon. Hogy nem jutott eszembe magamtól felajánlani. Az ilyenekkel sokszor kimerített.... volt, hogy húsz percet is vitáztunk semmiségen, és ez egy 5 éves kapcsolatnál még elmegy, de 1 hónap után...?? Sok mindent kapott tőlem, nem csak szeretetet és megértést. Én nem sértődnék meg azon, amit nem kértem, de megadják. Volt, hogy 40 percet vártam rá az utcán, amikor felhívtam, azt mondta már itt van, de onnantól még fél óra volt.
Meguntam a folyamatos b*sztatást is, és azt mondtam, a jó szex nekem nem ér ennyit. Nem így képzelek el egy kapcsolatot. Ő egy olyan lány, aki dögös, de semmi más. Ha valaki fontos nekem, azzal nem így bánok. Ezt mondtam is neki a szakításkor, amit nagyon könnyen fogadott, szerintem számított rá. Azóta nem is keres, mintha soha nem történt volna köztünk semmi.
Szia Fiam! Most már ideje lenne hazaérned!

Anya! Az ágyamban fekszem és még csak dél van!

Nem szívem. Egy számunkra idegen csaj feküdt az ágyadban és az tegnap volt. Azt mondtad neki, hogy lemész tejért a kávéhoz. Azóta nem láttunk viszont a szülei már hívtak hogy valami pasi megjelent náluk hajnali 3kor egy zacskós tejjel és azt mondta, hogy ő Zsuzsi új barátja majd összeesett és lefektettek. Ui.: Amúgy Eszternek hívják!
- Tudod honnan tudom hogy szeretem? - Honnan? - Amikor meglátom, az a furcsa érzés van a gyomromban. Amikor ott vagyok a közelében azt kívánom, soha ne legyen vége. Aztán amikor el kell válnom tőle, sírni tudnék, és szoktam is. Ahol tudok ott vagyok, csak hogy a közelében lehessek fél percre is. Féltem. Amikor nem látom sokáig, mindenkit kérdezgetek, csak tudjam, jól van-e. Keresem a pillantását, és miután összenézünk, napokig ezt emlegetem fel magamban. Minden szerelmes dalban Ő jön elő. A szerelmes filmekben magunkat látom. Egyetlen mosoly elég, hogy vörös legyen az arcom. Nem tudom takarni, hogy szerelmes vagyok. Félek. Félek, hogy egyszer meglátom mással. Egy világ fog összeomlani bennem. Nagyon félek, hogy mindaz, amit féltve őrzök, hogy el ne veszítsem, egy nap, talán nem is olyan sokára eltűnik. Elveszítem. Nem lehet velem. Nem lehetek vele. De valami vonz hozzá. És tudom hogy érzi. Érzi hogy szeretem, hogy ragaszkodom hozzá. És tudod, hogy mi vigasztal, ebben a reménytelen dologban? - Mi? - Hogy Ő is szeret. Nem azzal a szeretettel, ahogy én érzek. De szeret. És ha nem is úgy, ahogy én szeretném... Már megérte minden, ha csak egy csöppnyi szeretetet érez irántam. Akkor is itt voltam vele, megmutattam, hogy szeretem, hogy ragaszkodom hozzá. Örökké hálás leszek a sorsnak, hogy egy pillanatra is az életembe lépett. Talán elveszítem. Talán holnap már mással látom, másra mosolyog. De örülök, hogy szerethetem. Életem legszebb reménytelensége Ő."♥
Hogy ki vagyok és milyen ember? Nem tudom. Kérdezd azokat akik "ismernek" engem. Lesznek akik szeretettel, barátsággal beszélnek majd rólam s lesznek olyanok akik haraggal és gyűlölettel, lesznek akik irigységgel és megvetéssel. Mindannyiuknak igazuk van. Az vagyok és olyan amilyennek látni akarnak engem. Rajtad múlik milyennek akarsz látni s akinek látsz, hát az vagyok...neked...
╔╦╦
╠╬╬╬╣
╠╬╬╬╣Ki evett a csokimból? :O
╠╬╬╬╣
╚╩╩╩╝
Egy félmosolyt ereszt felém, végigsimítja a testemet és megmarkolja a melleimet. Elkezdem mozgatni a csípőmet előre-hátra, s az alsó ajkamba harapva becsukom a szemem. Élvezem minden egyes centijét, azt akarom, hogy az első együttlétünk tökéletes legyen.
- Nézz rám, baby - zihálja és lehúz magához. Egy hajtincset kisöpör az arcomból és megcsókol, miközben a tempón fokozatosan gyorsítok. Kezét a derekamra teszi, fordít a helyzeten és kajánul rám mosolyog. Egy mélyet lök, mire a torkomból egy hangos nyögés csúszik ki, mire önelégülten elmosolyodik. A fejem mellé könyököl és az ajkaimra zihál. - Milyen érzés, hogy benned vagyok? - súgja.
- Ennél jobbat még sose éreztem - túrok a hajába és forrón megcsókolom. Belemosolyog, s a csípőjét elkezdi mozgatni. Először lassú tempót diktál, majd fokozatosan gyorsít. A csendes szobát hangos nyögéseink töltik be, s ahogy lök, végig a szemembe néz és az ajkaink súrolják egymást. Ennél tökéletesebben el se tudtam volna képzelni, és igaza volt, jobb így, hogy nem siettük el.
Az ujjainkat összefonja a fejem mellett, s az egyre hangosabb zihálásából ítélve hamarosan elmegy. Lábaimat a csípője köré fonom, így még mélyebben tud lökni, ezzel együtt kicsit lassul. A hátam ívbe feszül, s érzem, hogy az orgazmus végigsöpör a testemen, Harry is velem együtt és a csúcsra egy hangos nyögés kíséretében.
Zihálva, kicsit fáradtan mosolygok rá, homlokából félresöprök egy izzadt hajtincset és gyengéden megcsókoljuk egymást.
Kihúzza magát belőlem, mellém fekszik, magunkra húzza a takarót és szorosan magához ölel.
- Jobb, hogy nem siettük el, nem? - simogatja a karomat. Elmosolyodok gyengéd érintésén, becsukom a szemem és átölelem a mellkasát, ami gyorsan mozog fel-le a szapora levegővétel miatt.
- Sokkal jobb - pillantok fel rá, Ajkaira egy halvány mosoly húzódik, az ajkaimra ad egy puszit és lassan elalszom izmos, védelmező karjaiban
Mondd csak, baby, mit szeretnél? - duruzsolja a fülembe. Mély, rekedtes hangjának köszönhetően egyre nehezebben fogom vissza magam.
- Hogy végre magamban érezhesselek mindkettőnk örömére! - szinte zihálom, ami egy győzedelmes mosolyt csal az arcára. Pink pólómtól és famersortomtól gyorsan szabadít meg, és vággyal teli szemekkel vezeti végig rajtam tekintetét. Szinte már zavarba ejtő, ahogyan pásztáz.
A hátára lököm, csípőjére ülök és a hajamat az egyik oldalra dobva hajolok le hozzá egy csókért. Már magam alatt érzem, hogy eléggé keményedik, ami eléggé felcsigáz.
A nyakát kezdem el apró csókokkal ellepni, közben kicsit mozgok is rajta. Egy halk nyögéssel mutatja ki tetszését, s a melltartóm pillanatokon belül a földön landol. Kicsatolom az övét, se a nadrágja, se a bokszere nem takarja már sokáig testét.
- Gyere, baby, keményen lovagolj meg! - ránt magára, s miközben vadul megcsókol, megszabadít a bugyimtól. Megfogom férfiasságát, magamba vezetem és ráereszkedek, ami mindkettőnkből egy szaggatott nyögést vált ki. A szemébe nézek, de ő a tekintetét és a kezét a testemről egy pillanatra sem veszi le. Alsó ajkamba harapva végigsimítok mellkasán, és mozogni kezdek rajta. Rögtön gyors tempóban kezdek ugrálni, és a számat egyre nagyobb nyögések hagyják el.
Egy idő után fordít a helyzeten, a kezeimet lefogja a fejem felett, és csípőjét erőteljesen mozgatja.
- Oh, ez az - nyögi, szemei sötétek a vágytól. Ajkait vadul nyomja az enyémekre, lábaimat a dereka köré fonom, így még mélyebben érezhetem magamban.
Ajkait végighúzza az állkapcsomon, megáll a nyakamnál és erősen megszívja a bőrömet. A hátam ívbe feszül, a torkomból egy kéjes nyögés szalad ki.
- Mutasd, hogy mennyire élvezed! - duruzsolja a fülembe, aminek hatására a testemnek képtelen vagyok parancsolni. A hajába túrok, s erősen meghúzom, miközben érzem, a fellegekbe kerülök. Egy erősebb lökés után ő is követ engem, s zihálva, arcát a nyakamba temetve mozog még egy kicsit. Végigcsókolja az állkapcsomat, majd az ajkaimra lehel egyet, és leszáll rólam. Beletúrok kissé nedves tincseim közé, összeszedem a ruháimat, és felöltözök.
Harry telefonja megrezzen, megnézi, és a száját széles mosolyra húzza.
- Ki az? - kíváncsiskodok. Rám pillant, és vigyorogva válaszol az illetőnek.
- Miranda. Átmegyek hozzá - teszi el a telefonját, s becsatolja a nadrágja övét. Összevont szemöldökkel nézek rá. - Baby, sajnálom. Neked is jó volt és nekem is. Nem kell ennek ekkora feneket keríteni!
- Te... hazudtál? - kérdezem remegő hangon, és nyelek egy nagyot. A torkomban gombóc van, de azt kívánom, bárcsak megfojtana. Akkor nem kellene ezzel a hatalmas csalódással élnem.
- Nem hazudtam, csak... nem mondtam igazat. Légy jó, talán még találkozunk - mosolyog, és elmegy, ezáltal űrt hagyva maga után a szobában, és a szívemben is.
Az utolsó mondata sokáig cseng a fülemben. Talán még találkozunk. Így sikerült megtanulnom: az életben nem minden úgy van, mint ahogy azt mi elképzeljük, és a világ sem olyan, mint amilyennek megálmodjuk...
Te vagy a legszebb ajándék,
amit valaha kaptam,
tán jobbat érdemelsz,
de neked én maradtam.
Csak nézem az arcod,
ahogy melletted fekszem,
talán nem vagyok jó,
de hidd el nagyon igyekszem.
Sajnálom, hogy ennyire szeretlek, és sajnálom, hogy te nem, sajnálom, de nem szégyellem, hogy tetszettél nekem. Sajnálom, hogy amikor kérdezted, én rögtön azt mondtam: igen! Sajnálom, hogy amikor jó volt, Én őszintén élveztem. Sajnálom az orrom, a hajam, hogy nem hosszabb vagy rövidebb. Sajnálom, hogy én csak én vagyok, majdnem az, de csak majdnem. Én kölcsönadtam játszani, Te meg elhagytad a szívem, sajnálom, de egy kis időre, most jobb, ha elteszem….
Azért vársz hiába mert csak VÁRSZ és nem teszel semmit azért amit akarsz! Megérdemled a sorsod!
Ahhoz, hogy egy férfi és egy nő boldog legyen együtt, ahhoz nem elég, hogy szeretik egymást. Nem elég a vágy és a törődés, a szeretet, az őszinteség, az önzetlen adás. Meg kell egymást ismerni, el kell egymást fogadni, hibáival és hiányosságaival együtt. El kell tudni fogadni egymás rigolyáit, hangulatváltozásainak hátrányait.
Sőt, össze kell csiszolódni. Ezek nélkül nem tud két ember sokáig együtt boldog lenni.
Mert a szerelemhez hozzátartozik a megismerés és az elfogadás.
/Vándor Lélek foszlányok/
Kérlek maradj velem!

-Maradjak veled? Minek? Nézd meg! Máris veszekszünk!

-Mindig ezt csináltuk! Veszekszünk. Te néha arrogáns gazembernek nevezel, Én meg Téged néha hisztis csajnak, mert az vagy! Az idő legnagyobb részében. Én nem félek attól hogy megsértelek, mert 2 másodperc alatt túlteszed magad rajta és ismét hisztizel.

-Hát akkor??

-Nem lesz könnyű, iszonyú nehéz lesz, minden nap meg kell küzdenünk, de Én erre vágyom, mert akarlak Téged! Mindenestül. Örökre. Együtt minden nap. Megtennél valamit? Kérlek, képzeld el az életedet, mondjuk 30-40 év múlva. Mit látsz? Ha azt a pasast látod, menj! Menj! Egyszer már elhagytál, kibírom még egyszer, ha tudom hogy tényleg ezt akarod. Ne a könnyebbik utat válaszd!

-Könnyebbik utat? Nincs könnyebbik út! Akármit teszek valakit megbántok!

-Ne gondolj arra, mit akarnak mások, hogy mit akarok Én, mit akar az a pasas, vagy a szüleid. Te mit akarsz? Te mit akarsz?

-Ez nem ilyen egyszerű...

-Te mit akarsz? A fenébe, Te mit akarsz?

-Mennem kell...
Valaki tanítsa már meg tárcsázni...