I like you! Like everything!

New likes
Miért van az, hogy bárhogyan próbállak elfelejteni, Nem megy!!!!
És mikor újra látlak, csak nézel rám, és ha beszélnénk is, csak hallgatsz,
Hiába is kérdezlek, csak állsz, és egy szót sem hallatsz.
Majd gombóc keletkezik a torkomban,s nézlek könnyes szemmel,
Mitől lassan, úgy mint én, Te is könnyezel.
S így állunk némán, kéz a kézben, csendben,
Felemésztő fájdalom dúl, mindkettőnk szivében.
De feltámad a szél, mint a hurrikán, szinte tombol,
S vad, záporzó eső ébreszt, szomorú álmomból.
Hisz álom volt csupán, úgy mint már Te is vagy,
Ájultan fekszem a földön, s könnyem az arcomra fagy.
Hideg van itt, sötét és csend,olyan mint legbelül, a szivemben bent.
Lehunyom hát szemem, hátha újra látlak,
De nem Te jössz vissza, csak gonosz sötét árnyak.
Magukkal ragadják, megtépázott lelkem,
S mikor felébredek, már egyedül vagyok,
Nélküled, a Végtelenben!!♥
Hát vége! Elengedlek, ahogy kívántad. Megteszem, hogy lehess nélkülem, hogy boldogabb lehess. Hogy leszel-e? A jövőd nem ismerem, de azt tudom, hogy sárba tiportad a szerelmem. Megbocsátottam százszor, ezerszer, hittem, hogy elfogadod szerelmem majd egyszer, s viszont szeretsz, ahogy én is téged, de látom, ez már sohasem történik meg. Magányos éjszakáidon, jusson majd eszedbe, hogy volt valaki, aki szívből szeretett, de Te mégis elűzted örökre...◊
Hogy mi is az a plátói szerelem?
az,amikor egy olyan emberért élsz-halsz,akit eddig még sosem láttál személyesen.és ennek ellenére mindent tudsz róla...ha TV-ben látod,leragadsz elé.álmatlan éjszakákon arról álmodozol,hogy mit teszel,ha találkoztok.a szobád tele van az Ő képeivel. ha unatkozol,az Ő nevét írod le,és mellé szíveket rajzolsz. ha valaki szidja,kiállsz érte.ha látsz valahol róla egy képet,vagy cikket,bármit megteszel,hogy meg kapd. ha bárhol meglátod,pillangók repdesnek a gyomrodban. lehet,hogy Ő azt sem tudja,hogy létezel,de ez téged nem zavar. mások furcsán néznek rád emiatt,de téged nem érdekel.mert ők nem tudják,hogy mi is az az igazi plátói szerelem.♥♥
Sok barátnőm van de igazából még nem jöttem rá igazán melyiket kellene választanom.A legnagyobb baj az hogy nem igazán tudják elviselni egymást és a féltékenykedés se ritka.De ha jobban meggondolom én nem is akarok választani köztük mert én mindannyiukat szeretem és az agyamra mennek azok a kérdések hogy Hogy mosta akkor ő a legjobb barátnőd és nem én? meg hasonlóak, amitől pedig a legjobban kiborulok amikor arra kér hogy válasszak köztük.Ilyet nem kérhet mert ez lehetetlen kérés.Ilyet egy igazi barát nem várhat el a másiktól mert akkor nem igazi barát.Nem tudom mit tehetnék hogy elfogadják egymást és végre megértsék hogy nem csak egy barátnőm van.Ha ezt tovább fojtatja egyszer nagyon elegem lesz belőle és hozzá se fogok szólni akkor meg aztán tényleg(!) lesz oka megsértődni nem úgy mint most hogy szinte a semmiért képes megsértődni és úgy duzzogni hogy nem tudom mi a baja.Egyszerűen nem tudom megérteni, már sokmindenkit megkérdeztem de senki nem tudott olyan tanácsod adni ami bevált volna.Valószínűleg az lesz a vége hogy egyszer majd úgy összeveszünk hogy többet tényleg nem állunk majd szóba egymással.
Aki ezt végigolvasta annak valószínűleg hasonló problémái vannak mint nekem és ő is megpróbálja megkeresni a választ, ha tényleg így van lájkold hogy ne érezzem magam egyedül elesettnek a világban, köszönöm.
-Mi a baj?
-Félek.
-De mitől? Amíg én itt vagyok semmitől nem kell félned… rám számíthatsz :) ♥
-Épp ettől félek… mi van, ha már nem leszel itt? Mi van, ha egy nap megunsz? Most még azt mondod, hogy velem vagy, mivel még beéred velem. De mi van, ha jön egy jobb, mint én? Nem akarom, hogy csak játssz velem. Félek, hogy ez neked csak egy fellángolás és lassan kiszeretsz belőlem, miközben én egyre jobban megszeretlek. Én nem akarom ezt. Nem akarok csalódni. Lehet, hogy véget kéne vetni ennek az egésznek? Akkor könnyebb lenne… de hiába jön fel ez a gondolat százszor a fejembe, nem tudom megtenni. Nem tudlak elhagyni, mert szeretlek. Bonyolult. Azt akarom, hogy vége legyen, hogy ne szenvedjek tovább. De tudom, hogy akkor még rosszabb lenne. Valószínű nem élném túl. És félek, hogy ezt mind most neked elmondtam, megijedsz tőlem, mivel te csak egy egyszerű játékot, vagy trófeát kerestél, amit később eldobhatsz, nem pedig érzelmeket…√
Bár szeretlek és szeretnélek megérinteni, nem lehet. Nem szánt nekem ilyen jó embert az ég. Valaki másnak szánt téged, valakinek aki olyan jó mint te. És én örülni fogok, ha megtalálod ezt a személyt. De szeretnék annak a lánynak a helyében lenni. De nem lehetek. Te vagy a herceg, de ez nem az én mesém,valaki másé. Hosszú az élet, de ahhoz rövid, hogy elfelejtselek.”
"Évek óta belé vagy szerelmes, talán ő is tudja, de nem izgat. Van hogy jóban vagytok, aztán valaki miatt a jó kapcsolat megszakad. Még mindig szereted, még mindig, lehet hogy ő nem, de nem érdekel. Látod hogy mással van, féltékeny vagy, de megígéred magadnak: nem izgat, tudod hogy EGYSZER eljön a te időd. Aztán meglátod a facen hogy kapcsolatban párja:...... És a szíved megszakad.. Pedig megígérted magadnak. Zsebkendők századai az asztalon mikor nézed az adatlapját. Kihevered, gyorsan elfelejted, megtetszik más a pink felhőkben élsz, megtetszik más az álmaidnak élsz. De attól ő még ott van.. És kit érdekel a többi? Újra ígéretet teszel magadnak"
Nyári dallam járja át a szívem,
Nyári napfény égeti a testem,
Téged akarlak ú baby gyere velem tőlem nem kell félni,
Love sex suttog újra,
Együtt érünk fel a csúcsra,
Ketten az éjszakában,
Táncra hív Kelemen kabátban.
Változnak az évszakok, rossz idők, szép napok;
Bújj hozzám, ne hagyj el;
Ha én mennék, ne engedj el.
Változnak az évszakok jó idők, rossz napok;
Bújj hozzám, ne hagyj el;
Ha én mennék, ne engedj el!
Túl rövid ahhoz az élet, hogy csak a rossz dolgokat találjuk meg benne. Engedjük hát, hadd járja át és melengesse benne az öröm és a szeretet a szívünket! V
A szerelem definiálhatóan amorfizálódott periférikus-komplexum, ami a pszeudoindividualisztikus egocentrumban kiváltja a “de jó lenne baszni” érzést. .♀♂√
Reggel nem tudott enni, mert olyan szerelmes volt, délben nem tudott enni,
mert olyan szerelmes volt, este nem tudott aludni, mert olyan éhes volt.
Milyenek a lányukat megnyomorító apák? Az én apukám egy seggfej! Csak addig törődött velem amíg a húgom megszületett! Soha nem jött el értem az iskolába ,nem volt velem kedves, nem vigasztalt meg és nem játszott velem! Én apunak csalódás vagyok ,mert csak "luk " lettem ami meg csak arra való ,hogy a férfiak kedvét leljék magukat benne! ki gyenge ,szánalmas és megnyomorítani való!Nem tanított soha az életre és ha ránézek arra a disznóra nem csodálom!
Egy szánalmas nyomorék le sem írom milyen állat! Mostanában ha találkozok vele csak bánt mindig kritizálja az étkezési szokásaimat ,ha vesz csokit akkor csak azért hogy miközben szomorú ábrázatommal beleharapok a csokiba akkor mondhasson nekem valami sértőt! Hogy ne egyél annyit szinte élvezi ,hogy belém rúghatott! Ilyen az én apukám! Azért volt az életembe hogy metanítsa beteg a világ és azért mert a nőket nem becsülik az nem egy kislány hibája aki még ártatlanul lelkének teljes tisztaságával itt van és építeni akar!
Van apám aki genetikai kódekszét adta a testemhez és egy aki felűl vigyáz rám és nem engedi hogy végleg elvesszek a reményvesztességben ! Apa soha nem volt rám büszke ,de sosem mulasztott el kritizálni ha arról van szó apa egy seggfej! Szeretem apát ,de tudom ,hogy el kell felejtenem mindent amire tanított!
Még most is félek önmagam adni ! mert akkor mindig bántott lelkileg egyből!
Egy mindig bántalmazott kislány olyan férfit fog szeretni amilyen az apja ,mondhatni ,hogy az apja és az anyja rossz tulajdonságait összegyűjtöttő személyiség .Nehéz volt ,de én találtam egy ilyen férfit mondhatni egy igazit!És ha ilyen szerencsém volt akkor minden ,de mindent bevonzhatok magamnak amit csak akarok .....
Rengeteget szenvedtem ,de ma már tudom ,hogy a szenvedés oka nem az volt ,hogy nem vagyok méltó valamire hanem az hogy tudatlan vagyok nem ostoba tudatlan .Karmikusan mindig magamhoz vonzom azt amilyennek gondolom magam ,hogy nem vagyok szerethető!
Lehet ,hogy olyan családot választottam magamnak akik nem szerettek (mert őket se szerette senki) és utána mindig ez a program játszódik bennem és ezért vonzom mindig azokat az embereket akik csak bebizonyítják ,hogy nem vagyok szerethető! de egy leckét megtanultam az pár évben tényleg én döntök el mindent a saját életemben! Rajtam áll ,hogy továbbra is depresszós túlsúlyos szerencsétlenség leszek aki magányos és nincs életcélja vagy megtanulok úgy küzdeni a saját életemért vissza emlékezni arra a kislányra aki voltam és boldoggá válni megint ! (csak sokkal jobb lehetőségekkel mint amilyenek akkor voltak)Én szeretlek most is nem mint férfit hanem mint embert az önzőségemet lefogom győzni! Hiába bántasz oktatsz ki tudom ez a legtöbb amit adhatsz nekem ezért találkoztunk ,hogy nézzek magamba és lássam meg a sötétséget magamban amit jelenleg te képviselsz! Nincsenek jelenleg értékeim csak te vagy vagy is voltál és leszeL! Nem tudom mennyi idejig fog tartani az az időszak amíg még fájdalmat keltesz bennem ,de ezt az életem felteszem arra ,hogy legyőzzem sötét oldalam ,mert ha ezer sebből vérzek is és nem ismerem a módját a boldog kapcsolatoknak ezért vagyok itt hogy megismerjem!
Kiszakítottál belőlem valamit, ami a részem volt, és magaddal vitted. Bár érteném, miért engedtem, miért hagytam, hogy a tiéd legyen. Utólag csak annyit kérek, vigyázz rá. Óvd meg, mert akkor valamiért rád bíztam.
Akkor és ott megígértem magamnak, többé nem fordulhat elő. Hát nem igazán sikerült betartani.
Azóta is minden bizalmammal adom valaki kezébe, lelkem darabjait és hiszem, hogy ő majd megbecsüli, és minden szeretetével vigyáz rá.