I like you! Like everything!

New likes
Mulatási, mulatási, mulatási

Én a bulibáró sálomálomálom
Én a bulibáró legyen buli bárhol
Sálom dilomálom

Újra felöltöztem rajosan,
mert így érzem én jól magam,
Ha a Pixáékkal mulatok
ilyen két napig én nem alszok

Én a bulibáró, sálomálomálom
legyen buli bárhol sálom dilomálom

Én a bulibáró én a bulibáró én a bulibáró én a bulibáró

Dom Perignon és a Hennessy már vár
Gyere mulass velünk nem sajnálom rá
Minden szép lány szíve csak mi értünk fáj,
ahogy a Pixa húzza az nagyon király

Mulatási

A Pixának a Pixának a Pixának a pam pam
A Grófonak a Grófonak a Grófonak a pam pam
Mindenkinek mindenkinek mindenkinek pam pam
Pénteken is szombaton is rázzad buli van van

Én a bulibáró sálom dilomálom
Én a bulibáró sálomdilomálom
legyen buli bárhol sálom dilomálom

Én a bulibáró
Én a bulibáró
Úgy érzed hogy nem lesz így jó
Kicsi neked ez a világ
Tudod azt hogy valaki vár
Na indulj már
Ha esetleg nem sikerül
Tudod mindig számíthatsz rám
Én vagyok az aki téged vár.
Vannak olyan dolgok a Földön, amit nem lehet megmagyarázni. Csak úgy vannak. Nem tudjuk miért, vagy hogyan keletkeztek. Csak vannak. Van, hogy nem is látjuk őket, mégis érezzük azt, ha nincs. Ilyen a köztünk levő kapocs is.
Mint egy fogaskerék az órában. Bár működik nélküle az óra, de nem jól.
Vagy legyen csak egy egys...zerű kávé. Cukor nélkül... Iható, de cukorral finomabb.
Mindezt összegezve szeretnék az óra lenni, amelyben Te vagy a fogaskerék, szeretném, ha én lennék a kávé, melyben Te cukorrá válva édesíted meg létezésemet.
S hogy miért van ez az egész? Csak úgy... mert,szeretek!
Van egy általános igazság, amivel mindannyiunknak szembe kell néznie, akár akarjuk, akár nem. Egyszer minden véget ér. Akármennyire is vártam ezt a napot, sosem kedveltem, ha valami véget ért. A nyár utolsó napja, egy nagyszerű könyv utolsó fejezete, a búcsú egy közeli baráttól. De a befejezés elkerülhetetlen. A levelek lehullanak, becsukod a könyvet, elbúcsúzol. Számunkra ez is egy ilyen nap. Ma búcsút intünk mindennek, ami ismerős volt, mindennek, ami kényelmes volt. Tovább lépünk. De attól, hogy elmegyünk - és ez fáj - lesznek emberek, akik részesei maradnak az életünknek, akármi is történjen. Ők a mi biztos talajunk, a sarkcsillagaink, és az apró tiszta hangok a szívünkben, amelyek velünk lesznek, örökre.
Tudom, mit gondol. Hogy ez csak egy ostoba nyári románc volt. De nem. És félek, hogy soha többé senkit nem fogok úgy szeretni, mint ahogy őt szerettem. Butaságnak tűnik. Mindenki ezt mondja. Lehet, hogy igazuk is van. Nem tudom. Még mindig olyan fiatal vagyok. De nem érzem magam annak. Mintha csak egyetlen esélyem lett volna a boldogságra, és azt elszalasztottam volna.
Olyankor szeress, mikor rám senki se vár,
Csak akkor keress, mikor őszbe fordul a nyár.
S ha elhamvadnak majd regénybe illő éveink,
Akkor, ahogy először, úgy ölelj megint.
Igazi nyár, olyan nyár, amikor minden megtörténhet, és meg is történik. Az igazi élmények mindig nyáron történnek, észrevetted? Talán mert bátrabbak, nyíltabbak vagyunk, igazán csak nyáron tud szerelembe esni az ember. Talán a napsütés okozza, vagy a rengeteg nyíló virág.
Az én időm, mint a szép nyár
Gyorsan pereg, menten eljár,
S jő a sötét, a hosszú tél,
Tavaszt senki már nem remél.
Itt az idő megfontolnom,
Hogy végződik majd a sorsom,
Mert rövid e földi élet,
És oly közel van az ítélet.
Szakadó eső, köd, napsütés, tomboló orkán, szelíd tavasz, perzselő nyár, tarka ősz, zöldellő erdő, azúrkék óceán... Nem látod, nem tudod. Mert háttal ülsz. Háttal az ablaknak. Amin túl ott a világ. Szakadó esővel, köddel, napsütéssel, tavasszal, ősszel, tóval, óceánnal... annyi mindennel. De te nem fordulsz meg. Nem fordulsz meg, mert félsz. Félsz attól, hogy a látvány magával ragad, és netán majd ki akarsz lépni az ajtón. Ezért inkább háttal ülsz, és azt hazudod magadnak, hogy szebb az, amit magad előtt látsz, mint ami mögötted van. És hazudod tovább az életet.
Olyan az arcod, a szemed is,
ugyanúgy simogat a kezed is,
úgy lobban fel benned is a vágy,
mint a nyári kazalban a láng.
Ha volna választásom, az csakis te lehetnél,
Mert nincs is szebb dolog egy nyári szerelemnél,
A parti fűben fekve, a csillagunkat csodálva,
Így álmodjuk magunkat a földöntúli szobámba,
És ha hiányzol néha, csak lehunyom a szememet,
Ha azt kérném, hogy maradj itt, mi lenne a felelet?
De ne is mondj semmit, álmodozzunk tovább ma,
És örökké emlékezzünk majd erre a csodára!
A mai 11-14 évesek azt mondják másra, hogy kurva, de közben azt se tudják, hogy mit jelent ha meg azt mondják tudják akkor meg szintúgy nem tudják mert ha téged ugyanúgy kurváznak akkor ők is azok...! De ezt nem kell mondanod anélkül is tudják ők maguk...! Na ezek akik szánalmasak nem te...
A kedvedért mindent szívesen levennék. Csak azért, hogy láthasd, érezhesd a mesztelen valóságot. Hiányzik a tested, az a közelség, amely vágyakkal árasztja el a testemet. Teljesen mindegy, hogy süt a Nap, vagy esik az esö. Csak az a fontos, hogy TE legyél mellettem!!
Otthon maradnak a Youtube-linkek
a naptej leolvad, nem véd minket
elcsípve néhány horny tekintet
ez a nap a saját Zeppelin kliped
betelt a telóm képekkel
csináljunk inkább a tieddel
kamera be, a szemcsim vedd fel
a szerkód tetszik, de tüntesd el

Van egy házunk ám, benne sok szoba, nézd
ott van a kulcsa épp, ahol most hozzám érsz

Hozzám érsz és már ismersz is
hozzám érsz, de nem úgy, mint mindenki
emlékszem, Sopronban néztem a fák fölé
összedőlt ágyunkban bújtunk a nap mögé

Tagadnám, de messziről megláttam
ahogy csápolsz fejpántban
gyere, ugorj a nyakamba
hadd legyek veled szerelmes magamba
mert nincs olyan, hogy nincsen jól
legyünk egyszerre mindenhol
van néhány VIP passom
na, maradsz még, itt alszol?
sosem voltunk senkik mindenhonnan jöttünk virággal vártak
és mondták hogy gyõztünk de csak a lesütött szemüket a földre szegezett
tekintetüket lestük és láttuk nem akad senki köztük egy olyan
aki komolyan merné venni hogy a vérébe van amit a szemével lát
valami azt súgja neki hogy csak abban higgyen
akibe biztos hogy nem fog beleszeretni pedig a vérébe van
tudja õ is
sosem voltunk senkik mindenhonnan jöttünk
bárki szívesen maradna köztünk
sosem voltunk senkik
az idegen mindenhol idegen de bárhová teszem
sosem hagy egyedül átlát a szemeden az idegen
a haverod õt nézd kilesi ha néznek figyeli ha nõ van
és úgy érzi közelebb menne mindig észbe kap hogy ezt
nem õ írja mások írják benne a kapucnis arcok
ülnek egy teremben írnak és égnek a lapok
az idegen szerint én szerelmes vagyok belétek bennetek
hagyjátok sosem voltunk senkik
mindenhonnan jöttünk