I lájk you! Lájkoljuk a lájkod! :)

Új lájkok
Rokon lelkek vagyunk.:) Mert nagyon sokat aggódom még ma is egy olyan férfiért, aki számára talán már semmit sem jelentek. Ráadásul még mindig arra vágyom, hogy egyszer elmondhassam neki, csak Őt szeretem!!!
Ne a múltja érdekeljen, hanem az, hogy kivé válik melletted. Hogy szeret, és hogy téged választott. Nem véletlenül a múltja a múltja. Valamiért megvált tőle, elbúcsúzott, maga mögött hagyta, ahogyan azt te is tetted a tiéddel. A boldogság egyik titka talán az, hogy nem hánytorgatjuk fel a múltat, és megtanulunk a pillanatban élni, és azzal foglalkozni. Nem azon agyalni, hogy mi volt a múltban. Egyébként is: felesleges. Megtörtént, elmúlt, az egyetlen dolog, amit szebbé tudsz tenni, a most.
Ne az egyetlen lány akarj lenni az életében, hanem az, aki számít. Akire gondol, akit szeret, akiért a világot is legyőzné. Az akarj lenni, akiért mindent feláldozna, akit értékel. Akit véd és támogat. Aki mellett lépked, akinek a kezét fogja, és soha nem hagyja magára, csak akkor, ha azt kéri. Az a lány akarj lenni, aki hagyja menni, ha menni akar. Mert akármennyire is fáj, fel tudod fogni, hogy vannak dolgok, amiket engedni kell. És egyébként is: aminek a tiédnek kell lennie, az bizony a tiéd is lesz, jöhet bárki a képbe, porszem lesz ahhoz, hogy a dolgokon változtasson. Mert bizony aminek meg kell történnie, az megtörténik. Amelyik csóknak el kell csattannia, az bizony el fog csattanni.
Nincs olyan, hogy igazi. Szerintem. Olyan van, hogy jön valaki, és működik a kémia. Azt érzed, hogy érte képes vagy változni, lenyugodni, simulni, nő lenni, anya lenni, lassítani, adni, szeretni, ölelni, csókolni, harcolni, boldogan, és egy percig sem gondolkozol közben azon, hogy megéri-e. Hogy mi van, ha csak játszik veled. Mi van, ha ő is bántani fog, ha ez is fájni fog... Mert lesz olyan pasi, akinél ez meg sem fordul a fejedben, hiszen a fájdalom nem lesz opció. Ez nem azt jelenti, hogy nem lesz nehéz. Ó, dehogynem. De minden áldott nap az fog a szemeitek előtt lebegni, hogy megéri csiszolódni, mert együtt a legjobb
Minden áldott nap hinned kell abban, hogy ami a tiéd, az a tiéd lesz. Amit neked szántak, az nem pottyanhat más ölébe, és ha megérkezett, ő bizony nem megy sehova. Visszajön, megsimogatja a buksidat, lehajol, egy puszit nyom rá, magához húz, és közli, hogy ő aztán marad, még akkor is ha a világ összedől. Feletted fog állni, hogy még véletlenül se zúzzon darabjaira. Mert ő ezért van. Hiszen ő érted van, te meg érte.
Szeresd, mert ha nem teszed, megteszi más. Törődj vele, mert ha nem figyelsz oda rá, elhagy téged. Öleld meg, ha kéri, mert ha nem teszed, megkapja majd mástól azt, amire vágyik. Ne akkor akard megfogni a kezét, amikor már hiába. Egyszerű későn kapkodni. De nem akkor kell észbe kapni, amikor már késő. Addig örülj, amíg egy nő szeret és törődik veled - akkor is, ha túl sokat. Örülj neki, mert abban a pillanatban, hogy nem teszi, meghal valami. Valami, amiért később mindent odaadnál, de tudod, van, hogy akkor már késő lesz.
Ne akard, hogy úgy szeressen, ahogyan te szereted őt. Lehet, hogy semmit sem érnél vele. Lehet, hogy te sem tudod igazán, hogy mit érzel. Lehet, hogy csak valaminek a hiányát akarod pótolni. Ne akard, hogy ezt kapd vissza. Engedd el az elvárásokat. Sodródj. Ne azért szeresd, hogy majd ő ugyanazt adja vissza. (...) Hagyd, hogy úgy szeressen, ahogyan neki jó. Hagyd, hogy végigjárja az utat a maga tempójában a szívedig.
Talán a szerelem csak akkor jön, ha nincsenek benned elvárások. Ha nem akarsz, ha nem képzeled el, hogy milyen lesz, csak hagyod, hogy megtörténjen. Van még tovább, van még több is annál, mint amit el tudsz képzelni. Van, létezik, csak merned kell megnyitnod magad és befogadni, elfogadni, érte nyúlni, és bizony viszonozni. Azt is tanulni kell. Merni ugyanazt az élményt adni a másiknak, amit ő ad, és bízni benne, hogy arra van szüksége, amit kap. Ez az igazi kihívás. Adni és kapni. Hasonlót, ugyanazt, érzéseket, törődést.
Még mindig van olyan, hogy valaki jön, és egy olyan részedet mozdítja meg, aminek a létezéséről eddig nem is tudtál. Felkavar, összezavar, teljesen megbénít. Aztán meg van, amikor ehhez az társul, hogy még véletlenül sem a tökéletes időzítésben érkezik. Akkor aztán jön a zavar, ami gyengít, ugyanakkor talán megtanít arra, hogy még mindig örülni kell, ha azt a valamit akár pár órára is, de átélted. Hiszen erre vágyunk mindannyian.
Nem vagyok sem szép, sem csinos, sem okos. Csak egy nő vagyok, akinek vannak érzései és aki szeret!♀♥Ω
Mindenkinek joga van hibázni, mindenkinek joga van szeretni és mindenkinek meg lehet bocsátani. Neked és nekem egyaránt. Mindez csak akarat kérdése! ♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥
"Nem vagy magaddal túlságosan elszálva???????"
Sajnálom, hogy nem adtál nekem egy utolsó lehetőséget a az oly nagyon áhított ölelésre. Azt hiszem már elég ideig vártam erre a lehetőségre, minden egyes napon bízakodva. Ha valamikor mégis meggondolod magad, és úgy döntesz, adsz nekem egy lehetőséget, tudni fogod, hol találsz meg. Akkor is szívem teljes vágyával és szeretetével foglak magamhoz ölelni!!!
Rólunk röviden annyit, hogy mindketten a 20-as éveink végén járunk, néhány éve vagyunk együtt, nemrég házasodtunk össze. A kapcsolatunk ideálisnak mondható, azzal a kivétellel, hogy a férjem nem akar velem szexelni. Általában az a kifogás, hogy sokat dolgozik, fáradt, és stresszel a munka miatt. Ami egyébként igaz is. Volt már az is, hogy fáj a feje, a hasa, vagy egyszerűen csak nincs kedve. De én úgy látom, hogy szinte már egyáltalán nem kíván engem. Jó esetben hetente egyszer, hétvégén lefekszik velem, de sokkal gyakoribb a két-három-négyhetente egyszeri alkalom. Képtelen vagyok elcsábítani, nem érdekli a dolog. Lefekvés után hozzábújok, simogatom, aztán észreveszem, hogy elaludt. A múltkor zuhanyzás után nem öltöztem fel, ahogy voltam, meztelenül ráfeküdtem, ő meg nézte tovább a tévét, majd egy idő után elhajtott. És rengeteg ilyen példát említhetnék még. Többször is megpróbáltam beszélni vele erről, ilyenkor mindig felháborodik és megsértődik, és hozzámvágja, hogy nem vagyok megértő. Egyszer megkérdeztem, hogy mit vár tőlem, mit csináljak, szokjam meg, hogy magamat elégítem ki? Erre ő, hogy ne akarjam annyira a szexet, ne beszéljek róla, ne erőltessem. Mondtam, oké, próbáljuk meg. Na akkor jött egy olyan időszak, hogy két hónapig nem volt köztünk semmi. Ha én nem kezdeményezek, akkor ő se.

Elhanyagoltnak és boldogtalannak érzem magam. Valamit biztosan rosszul csinálok, de mit? Nem hiszem, hogy túl sok, amit akarok, nem próbálok a nap minden órájában rámászni, de könyörgöm, házasok vagyunk, és a kapcsolatunk elején minden simán ment. Miért nem akar, miért nem nyúl hozzám? Fiatal vagyok, csinos (na jó, ez szubjektív, de sosem volt problémám a férfiak figyelmének felkeltésével, most sincs, megfordulnak utánam az utcán), adok magamra, nincs rajtam egyetlen pluszkiló sem, jól öltözöm, megpróbálom boldoggá tenni őt minden téren, finomakat főzök, tisztán, rendben tartom a lakást, és a férjemmel is foglalkozom, beszélgetek vele, meg tudom nevettetni. Az ágyban nincs olyan, amire nemet mondok neki.

Iszonyúan frusztrál a dolog, már munka közben is csak erre tudok gondolni.
Bármennyire is érzem magam fáradtnak egy-egy nap elmúltával, annyira sosem vagyok fáradt, hogy ne gondolnék Rád és ne érezném a hiányodat. Ha nem szeretnél itt írni, ne írj! Ha szeretnél velem beszélni, hívj nyugodtan! Alig várom, hogy hallhassam a hangodat, amit Veled együtt nagyon szeretek!!!