I like you! Like everything!

szeretek szilveszterkor kiöltözni :) *-*

Ezt összesen már 437 alkalommal látták. (Ezen a héten: 131, a mai nap: 131) | Ne feledd el megerősíteni a lájkolást, ha szükség van rá!

Csatlakozz hozzánk facebookon:

Are you like it? Leave a comment! ^^


Random likes
annyira unalmasak már ezek a mondatok, hogy: Lájkold ha szerinted ennek meg ennek kellett volna kiesnie ez meg ez helyett. És most ez mit változtat rajta?
Tudod mit...? Lehet jobb is, hogy nem szeretsz viszont. Ha szeretnél, és össze jönnénk lehet elmúlna a szerelmem. Lehet ha jobban megismernélek csalódnék. Tehát ne szeress viszont . Nem kérhetem ezt tőled. Csak néha mond hogy szeretsz.. Csak néha csókolj meg.. Csak néha mond, hogy fontos vagyok neked.. Csak néha ölelj meg..Mindössze ezt kérem, hogy boldog legyek . . . :'(
Hiába is szakadt meg minden, én akárhol is vagyok, minden percben gondolok rád…
" De a veszekedések ellenére,
Ő az egész életem értelme,
Meghalnék,ha Ő nem lenne,
Hát maradjon velem mindörökre.."♥
Aki ezt irta teljesen igaza van.Itt vagyunk és élünk.
Ha neked tetszik egy lány/fiú rá mersz írni?? Lájk aki nem: (Bevallamo én is közte vagyok). ☻♥♥
Légy becsületes. Úgy bánj másokkal, ahogy te is szeretnéd, hogy veled bánjanak. - Everett W. Lord
◊♦◊♦◊♦
a hegy vagy?
Nevetek és sírok, elbukok és felállok, elveszítek és találok, adok és elfogadok, változok, közben magam maradok, élek, de néha meghalok..
AKIK 1990 ELŐTT SZÜLETTEK, AZOKNAK KÖTELEZŐ VÉGIGOLVASNI - NAGYON IGAZ !!!
Akik 1990 előtt születtek, azok valódi hősök, olyasféle igazi hollywood-i mindent túlélő
fenegyerekek. De tényleg! Gondolj csak bele, akik 1990 előtt születtek, azaz MI, kész csoda,
hogy életben maradtunk. Nekünk még nem volt gyerekülésünk az autóban, a gyógyszeres
és vegyszeres üvegek könnyedén nyithatóak voltak, nem volt ...
semmi furfangos védelemmel
ellátva, de még a fiókok és ajtók sem voltak felszerelve biztonsági nyitóval. És mikor bicajozni mentünk, nemhogy könyökvédőnk és sisakunk nem volt, de még rendes biciklink
sem. Azért az nem volt semmi. Mi még csapból ittuk a vizet, és azt se tudtuk, mit jelent
pontosan az ásványvíz. Mi nem nagyon unatkoztunk, ha tehettük kimentünk játszani. Igen,
ki! Egész nap kint voltunk, a szüleink pedig csak sejtették, hogy élünk és megvagyunk,
hiszen még Matáv telefon se nagyon volt, nemhogy mobil. Pláne nekünk, gyerekeknek!
Nyáron a derékig érő fűben és közeli kiserdőkben játszottunk, mégsem lettünk kiütésesek és nem tört ránk allergiás roham. Nem tudtuk mi az a pollen, és a parlagfűről azt hittük, hogy a
sárkányfű egyenes ági rokona. Ha elestünk, megsérültünk, eltört valamelyik végtagunk,
vagy csak szimplán betört a fejünk, senkit nem pereltek be ezért. Egyszerűen mi voltunk a
hibásak. Sőt! Ha az erősebb elgyepálta unalmában a kisebbet és gyengébbet, az is rendben
volt. Ez így működött és a szüleink nem nagyon szóltak bele ebbe sem. Étkezési szokásaink
Schobert Norbi mércéjével mérve nap mint nap tartalmazták a halálos dózis többszörösét, de még egy MC-Donalds-on edződött átlagos amerikai elhízott kisgyerek is helyből nyomna egy
hátra szaltót attól, amit mi leküldtünk kaja címszóval. Gondoljunk csak az iskolai menzára.. És
mégis itt vagyunk. A kakaóban nem volt A, B, C, D és E vitamin, viszont Bedeko-nak hívták és
már ez is elég volt a boldogságunkhoz. Szobi szörpöt ittunk, ami hírből sem ismerte az
édesítőszert, viszont tömény cukorból készült. A limonádét még magunknak kevertük, és
mosatlanul ettük a fáról a gyakran éretlen gyümölcsöt. Voltak barátaink! Olyanok, akikkel találkoztunk kint az utcán, a focipályán vagy a pingpong asztaloknál, vagy ha mégse, akkor
egyszerűen becsengettünk hozzájuk és beengedtek minket. Nem kellet megkérdezni a
szülőket. Sem a miénket, sem az övéket! Nem vittek és nem hoztak a szülők autóval... Mégis
itt vagyunk. Nyakunkban lógott a lakáskulcs, mikor játszani mentünk, és nem ritkán
fadarabokkal, botokkal harcoltunk, labdával dobáltuk egymást, mégis itt vagyunk. Nem
ütöttük ki egymás szemét, a többi seb pedig begyógyult. Focizni is csak az állhatott be, aki tudott. Akkor még volt egy íratlan szabály, amit ma nehezen értünk már meg mi is: azt
csináld, amihez értesz. Aki pedig nem értett a focihoz, pláne nem tudta rendesen kirúgni az
ellenfél bokáját, az csak csalódottan nézhette a játékot a rácson túlról, vagy odébb állhatott,
és más játékot, más játszótársakat kereshetett magának. A szerelmet nem brazil sorozatokból
tanultuk, csak egyszerűen megéltük. Boldogan szaladtunk végig az utcán az első csók után,
úgy, mintha már sohasem akarnánk megállni. Ha egy tanár nyakon vágott, nem szúrtuk le egy késsel, nem pereltük be és nem sírtunk otthon a szülőknek. Sőt! Ha lehetett, el se
mondtuk. Ismertük a törvényt és ha vétkeztünk, szüleink nem álltak mellénk. Megtanítottak
úgy élni, hogy tudjuk, mit jelent a KÖTELESSÉG, a BŰNTUDAT, a JÓÉRZÉS, a FELELŐSSÉG. Ismertük
ezeknek a szavaknak a MÉLYSÉGÉT. Ezek voltunk mi. Hősei egy eltűnt kornak, amelyen a
mostani fiatalok értetlenül mosolyognak