I like you! Like everything!

A férfi olyan mint a hűtőtáska!Ha feltöltöd sörrel, bárhová magaddal viheted! :)

Ezt összesen már 401 alkalommal látták. (Ezen a héten: 28, a mai nap: 28) | Ne feledd el megerősíteni a lájkolást, ha szükség van rá!

Csatlakozz hozzánk facebookon:

Are you like it? Leave a comment! ^^


Random likes
elhagytam őt....de ha visza gondolok az együt töltött szép időkre sokszor még mostis hiányzik a sok hülyesége...:(
Őszi szünet: -Ki kell élvezni az év első szünetét.
Téli szünet: -Ki kell élvezni a karácsonyi és a szilveszteri ünnepeket.
Tavaszi szünet: -Ki kell élvezni hideg utáni jó időket a barátokkal.
Nyári szünet: -Nincs iskola, úgyhogy itt se kell tanulni!:D
a szerelem olyan mint az adoság nehéz belöle kilábalni
szeretem amikor valaki megszól valakit egy olyan dologért amit ő is ugyanúgy csinál és még be is sértődik ha szólsz neki-.-
"Ez egy roppant érdekes szituáció"! xddd..by: Alekosz Mester
Bruno Mars Grenade ♥
lájk ha ismered a Tar Petikét :) :D
Egy történet

Egy gyertya pislákol halványan a sötétben,
Nem ragyog fénye ugyanúgy, mint régen.
Tüze percről percre gyengül, s hamarosan elalszik,
S vele együtt egy szenvedő szív is örökre megnyugszik.
Már csak pár pillanat s uralomra tör a sötétség,
Már csak másodpercek kérdése és véget ér a keserűség.
S ekkor a messzeségben szél támad csendesen,
Közeledik a távolból, közeledik szüntelen.
Beront a szobába, s a lánggal lágy keringőbe kezdenek,
Lassan ringatóznak, majd egymás ajkára egy utolsó csókot lehelnek.
Egymásba fonódnak, s a fény beleolvad a sötétségbe,
Ez a pillanat volt a fájó szív lüktetésének vége.
Ott fekszik a lány a hideg kövön,
Karcsú teste elnyúlik a jéghideg földön.
Ahogy ott fekszik, olyan mintha csak aludna,
Pedig a halál ringatja, szemei nem ragyognak többé soha.
Pedig valaha ez a szempár beragyogta az egész világot,
Az a tüzes tekintet csak úgy ontotta magából a boldogságot.
Olyan volt mint egy drágakő, mi vakítóan tündöklött szüntelen,
S most ragyogó fényén eluralkodott a sötét végtelen.
A lány kezében az utolsó levelét szorította,
Ám ezt a lány tűzvörös vére teljesen beborította.
Csupán ennyi volt a borítékra írva:
"A kékszemű fiúnak kit már nem feledek el soha".
Teltek a hosszú percek, a végtelen órák,
Mire a szüleinek feltűnt a csönd, s az ajtót rányitották.
Ott feküdt a lány, s jéghideg arca most már örökre rezzenéstelen,
Szülei nem hittek szemüknek, szüntelenül ordították: "Ez lehetetlen!"
Édesanyja keservesen könyörgött: "Kicsi kislányom szólalj meg!"
De a síri csöndet semmilyen hang sem törte meg.
A kislánya halálsápadt arcát simogatta,
Kezébe vette kis kezét, s sírva szorítgatta.
De nem volt már benne erő, kihűlt már teljesen,
Hisz a csuklóján a sebből a vér ömlött szüntelen.
A penge ott hevert a földön, mit a vér eláztatott,
Így lett vége a lánynak kit a kegyetlen sors hányattatott.
Az anyja rögtön tudta hogy kinek szólhat a levél,
Fel akarta bontani, el akarta olvasni, de nem volt olyan kevély.
Nem bírta hisz tudta gyermeke azt nem neki címezte,
S akármennyire fájt neki, de a levelet a fiúnak elküldte.
A srác éppen kihívóan mosolygott egy szőke lány szemébe,
Mikor a postás csengetett, s levelet hozott a részére.
A fiú a levelet kezébe vette,
A pillantását arra a bizonyos sorra vetette.
Kinyitotta a borítékot és elkezdte olvasni,
Rögtön felismerte az írást, nem tudná feledni.
"Drága Egyetlenem!
Kedves Édes Szerelmem!
Még mindig szeretlek, pedig már sok idő telt el a búcsúnk óta,
DE még mindig előttem lebeg az utolsó óra.
Az utolsó pillantás, amit rám vetettél,
Gyönyörű két szemed, mivel egyszer utoljára szemembe néztél.
Régen pillantásodban a szerelmünk ragyogott,
Ám dühöddel elpusztítottad, s szilánkokra hullott.
El akartam mondani neked, hogy amit tettem az nem ez én döntésem,
De te nem hagytad, hogy megmagyarázzam, hogy miért kellett ezt tennem.
Megfordultál, s távolodni kezdtél, nem fordultál vissza,
Pedig akkor talán mindent elmondtam volna,
Azt hogy mennyire nagyon szeretlek,
Ám te eltűntél s én sehol sem lellek.
Bár a helyedet más tölti be már,
Szívem egyre csak Téged vár.
Azt hittem az átsírt éjjeleknek vége,
S hogy szívem elfelejt Téged végre.
De hallottam újra hangodat, láttalak s feléledt a múlt,
Hiába küzdöttem ellene az emléked lelkem mélyén minden feldúlt.
Mondd! Miért nem értik meg hogy nélküled élni nem akarok?
Hisz ha nem vagy velem fáj a levegővétel, szinte kettészakadok.
Élnem kell, ezt súgja egyfolytában az agyam,
De a szívem érted ég, s én csak úgy megemésztődni hagyjam?
Nem akarok már nélküled élni, nélküled nem létezek,
Nem megy már semmi, minden fáj, nélküled nem élhetek.
Mikor megyek az utcán leh
♥♣♮ℜℜΩΩ vagy §§§§♠♠✈✈♪♫♫♮♮♮???
Amikor látom hogy lájkoltak nekem valamit, mindig arra gondolok, biztos Ő az! :D De jó:)) Erre mi van? Ja csak egy ismerősöm :/