I lájk you! Lájkoljuk a lájkod! :)

VV4 legújabb bakija: A mai párbaj után Éva elszólta magát. Idézem: "úgy tudom nem én vezettem végig"....

Ezt összesen már 527 alkalommal látták. (Ezen a héten: 113, a mai nap: 112) | Ne feledd el megerősíteni a lájkolást, ha szükség van rá!

Csatlakozz hozzánk facebookon:

Tetszik? Hagyj egy kommentet! :)


Random lájkok
születtem 80 éltem halálomig...de végig ember voltam aki mindíg csak álmodik ♥♥♫♪
Miért van az, hogy a nők ennyire megerősödtek, és a férfiak meg ennyire gyengék?
Azért, mert a férfi túl sokat enged, és a férfi a sok engedés miatt már inkább nem szól semmit, a nő pedig egyre bunkóbb... A férfinak kell a nőn felül kerekednie, nem pedig fordítva
Aki Miskolc Avas-i az LÁJK☺♥
♥☆...Ne menj előttem, lehet, hogy nem tudlak követni.
Ne gyere mögöttem, lehet, hogy nem tudlak vezetni.
Gyere mellettem és légy a barátom... ♥☆
Rugtak már ki sulibol?

LÁJK ha igen -akkoris ha nem
Szép mondhatom ma van a névnapom és a kutya se emléxik rám ;(
Ma Magyarországon egy hónap kevés ahhoz, hogy a telefon és internetemet áthelyezzék 50 méterre. Köszönöm GTS-DATANET!
Ha lassan haladsz több lehetőséged marad, mert meglátod, hogy ki az, akihez közelítesz!☺
A csend beszél tovább, helyettem Ő mondja el,
a csend beszél tovább, helyettem Ő énekel.
Elbúcsúzom, de ott leszek, ahol a szél zúg, a nap nevet,
elbúcsúzom, de itt marad belőlem néhány pillanat...
A csend beszél tovább, helyettem Ő mondja el,
a csend beszél tovább, helyettem Ő énekel.
Elbúcsúzom, de ott leszek, ahol a szél zúg, a nap nevet,
elbúcsúzom, de itt marad belőlem néhány pillanat...
Akkor is hallod a hangomat, hogyha fáj, hogyha nem szabad,
mindig itt vagy, és ott leszek, ahol a szél zúg, a nap nevet...
Elbúcsúzom, de ott leszek, ahol a szél zúg, a nap nevet,
elbúcsúzom, de itt marad belőlem néhány pillanat...
Vannak emberek, akiket egy időre ajándékba kapunk, hogy elkísérjük élete egy szakaszán. Nem igazán azért, hogy birtokoljuk vagy uralkodjunk felette. Meg azért sem, hogy tanácsainkkal megfojtsuk. Néha csak azért, hogy menjünk mellette.
Átláthatóan.
Az igazi találkozások pillanatában belopakodunk egymás életébe, és a lelkünk jót ücsörög egymásnál. Ugyanarra a dalra rezdülünk. Érezzük egymást.
Az emberek azt mondják, hogy nem szeretnek szenvedni. Én mégis szeretek. Szeretem, ha valaki eszeveszetten hiányzik. Ha ott lappang az a torokszorító érzés minden porcikámban, hogy mindent odaadnék abban a pillanatban, hogy újra találkozzak vele. Érezzem újra ugyanazt a dallamot a lelkemben. Az ő dallamát és az ő rezdülését. Van ezekben a találkozásokban is valami nagyszerű és megdöbbentően furcsa. Az élet összehoz két embert itt vagy amott, mintha a véletlen játéka volna csupán, aztán összeköti őket egy láthatatlan szövedékkel. Hogy aztán sohase felejtsük el azt a dallamot, azt az illatot, azt a hangulatot, amit elénk terelt, és azokat az érzéseket, amiket a lelkünkbe csempészett.