I like you! Like everything!

"Vehetsz házat
De otthont nem;
Vehetsz ágyat,
De álmot nem;
Vehetsz órát,
De időt nem.
Vehetsz könyvet,
De tudást nem;
Vehetsz pozíciót,
De tiszteletet nem;
Megfizetheted az orvost,
De az egészséget nem.
Megveheted a lelket,
De az életet nem;
Megveheted a szexet,
De a szerelmet nem.

Ezt összesen már 414 alkalommal látták. (Ezen a héten: 40, a mai nap: 40) | Ne feledd el megerősíteni a lájkolást, ha szükség van rá!

Csatlakozz hozzánk facebookon:

Are you like it? Leave a comment! ^^


Random likes
Sokkal jobbat érdemelsz nálam... =/
Ritkán szoktam gondolkodni, de akkor nagyon.
a fiúk miért félnek a lányoktól?? annyira átlátszóak ♀♂
olyan cuki hogy belehaloook :$ <3 :D:D xD
szeretleeek szeretleeek szeretleeek szeretleeeek szeretleeek nagyooooon mindennél jobban ♥♥♥
Olyan jó, ha van lány ként egy olyan fiú barátod akiben megbízhatsz, aki előtt nem kell szégyenlősnek lenned, aki a baromságaidon nem megsértődik, hanem kiröhögi őket. Aki mellé nyugodtan odabújhatsz, és néha úgy érzed rajta kívül senki másra nem lenne szükséged. Aki annyira fontos neki, hogy a járás gondolata eszetekbe se jutna, mert nem akarjátok egymást elveszíteni soha. Akinek mindent elmondasz, aki tudja minden titkod, még azokat is, amiket egyik barátnőddel sem mernél megosztani. Aki mindig végighallgat, és akit mindig szívesen hallgatsz végig. Persze, valljuk be, ilyen fiú barát se sok adatik meg, ezért érzem magam ennyire szerencsésnek, mert nekem van!
Harc a szerelemért

Volt egyszer egy fiú és egy lány, kik boldogok voltak nagyon,
szerették egymást, kézen fogva sétáltak a napon.
Sokszor elképzelték mi lesz ha felnőnek,
soha nem válnak el, örökre együtt lesznek.
Szerelmük olyan volt, mint egy csodaszép mese,
mindenük megvolt ami csak kellett az életbe.
Történt egyszer, hogy a fiú kapott egy levelet,
harcolni hívták, el innen nagyon messze.
A fiú nem akarta itt hagyni az egész életét,
de elhatározta hogy harcolni fog a hazáért s szerelméért.
Mikor a lány ezt megtudta, sírt s zokogott,
féltette a fiút, nagyon szomorú volt.
Eljött a nap, mikor a fiúnak mennie kellett,
mindenkit itt kellett hagynia kit kedvelt s szeretett.
Elbúcsúzott tőlük, míg a lányhoz ért,
gyengéden átölte, s suttogva csókot kért.
Kint ültek a csillagok előtt előző este,
s választottak egyet, mely a legfényesebb.
Így szólt a fiú: Ha látod, hogy e csillag lehullik, tudd hogy én már nem létezem!
A lány megint csak sírt, könny csillogott gyönyörű szemeiben.
Mikor aztán a fiú a háborúba odaért,
harcolt, s ezt csak egyedül a szerelméért.
Mindig ott lebegett előtte a lány meseszép arca,
a gyönyörű szép szeme, s csillogó ajka.
Lement a nap, majd feljött a hold,
a fiú még mindig csak harcolt és harcolt.
Belenyilallt valami fájdalom, elsötétült minden,
érezte hogy vége most már, már fájdalmat sem érzett.
Látta magát ahogy fekszik a sötét ég alatt,
a lányra gondolt s közben mosolygott arca.
Lepergett előtte az egész élete,
mikor még boldog volt, mikor a lányt érintette.
Közben a lány otthon ült az ablakban,
s folyamatosan csak azt az egy csillagot bámulta.
Látta amint lehullik szikrázva,
érezte szívében az égető fájdalmat.
Tudta, hogy a fiú már nem létezik többé,
elővett egy kést, s karcolgatta a kezét.
Először csak karcolgatta, majd mélyen belevágta,
előtte is lepergett minden, az öröm s bánat.
Végül mindketten felértek az égbe,
s ott folytatták együtt a csodaszép életet.
Tán még most is ott vannak az égben,
s együtt élnek majd örökre a szerelemben.
,,Akiről álmodom nem létezhet, és ha nem létezik, nem hasadhat meg a szívem."

Nehéz dolog, hogy ne szeress, de nehéz az is, hogyha szeretsz. A legnehezebb, ha hiába szeretsz.✈VDFCE✈
Mi az abszolút ciki? Ha a temetésen mindenki áll, csak te fekszel. :DDD