I like you! Like everything!

New likes
Pasi kiirja üzenőfaláta SZERETLEK !
Enikő ir hozzá : Én is :D
Laura : Én is <3
Melinda:én is :$
Erre Peti ír hozzá: Nem Ba●●●ád meg valameiket ?
Pasi irja : Én téged tolnálak meg mint a biciglit peti ❤♥
Természetes dolog, hogy az embernek sok mindenki tetszik, de amikor valakit többször látsz a megszokottnál akkor veszed csak észre, hogy milyen gyönyörű is a szeme. Egyre többet beszélgetsz vele és rájössz, hogy ilyen kedves, aranyos, vicces és megértő lánnyal eddig még nem is találkoztál. Bármikor meghallgat teljesen mindegy, hogy miről szeretnél vele beszélni. A napok múlásával egyre több közös dolgot fedezel fel kettőtökben. Aztán már nem is veszed észre, hogy akaratodon kívül is egyre többször szeretnél vele találkozni és ha nem hallod a hangját, akkor mindennél jobban hiányzik. És végül rájössz, hogy Ő az aki kell neked, akit önmagáért szeretsz és akiért bármikor bármit megteszel . Akinek az elvesztése mindennél jobban fájna és mindent megtennél, hogy ne történjen meg.

Meglepődnél, ha azt mondanám, hogy Te vagy az a lány? ♥
<Andris> bazz kár hogy elmentél este
<Laca> mert?
<Andris> 3an mentünk haza
<Andris> Daniban már volt rendesen
<Andris> jön szembe 2 csaj, elkezdi az egyik, sziasztok srácok, hazakísérnétek minket?
<Andris> Dani megkérdezi, milyen messze laktok?
<Andris> csak 2 percre innen :)
<Andris> akkor egyedül is hazataláltok XD
<Laca> bazz :DD
Volt egy pasi, azt hittem szeret..! Szépen el jutottunk arra pontra hogy szex.. minden meg volt ami kellet. 1-2 hétig még jó voltam. aztán benyögi hogy csak ki használt mint én a haverját állítólag és hogy lássam milyen érzés. közbe el hordott mindennek! Egy darabig ideges voltam, de nem sokáig mert hát még is szerettem.Aztán egy nap rá írtam, haraxik-e .. stb.! Meg beszéltünk mindent. Újból kibékültünk! Mondta hogy jön le hozzám. Aztán el gondolkoztam.....:/ vajon meg érné-e.. és igaz fájó szível. de szépen meg mondtam neki a magamét. És hát.. össze is vesztünk elég csúnyán! Szerintetek jól tettem?
Ahogy látom a szerelem mindenkinél más és más. Mintha más anyagból lenne. Akikkel nekem dolgom volt eddig, azoknak a szerelmét egy fa virágához tudnám hasonlítani. Először kirügyezik, virágot bont, később gyümölcs lesz belőle és végül elrohad. Noshát engem a sors egy mocskosabb anyaggal vert, amit kőnek hívnak... Nem olyan szép és változatos mint a virág, viszont nem is olyan mulandó. A gyümölcs amit kaptam elrohadt, a kövem viszont még megmaradt... Ezért kerülöm én a szerelmet. Nem akarok több követ cipelni :)
Megnyugodhat, nem hallasz többet rólam. Hogyan is lehetne egy olyan nő a párom, aki képtelen a megbocsátásra. Aki csak a hibát látja bennem, miközben a sajátja kiszúrja a szemét. Belefáradtam. Csalódtam. Hatalmasat, de nem rád haragszom ezért, hanem magamra. Túl sok időt, energiát és érzelmet pazaroltam el egy erre méltatlan emberre. Ég veled..kedvesem.
Erőm vajon meddig tart még zúgó árral szemben?
Szélmalomharc, amit mások vívnak bennem
Mennyi borús nap elmúlt már sok magányos éjjel
Amit máig építettem, ki hordja széjjel?
Tudnom kell, ki hordja széjjel
Nem kell túlkomplikálni. Ha egy fiú látni akar, ő keres. Ha veled akar lenni, megteszi. Nem egy nőnek kell őrült módjára, tíz körömmel belekapaszkodva mindent feláldozni. Csak ésszel! Egyébként is, akinek a figyelméért harcolni kell, az már rég nem jó. A legjobb dolgok maguktól jönnek. Erőlködés, játszmák, és buta hisztériák nélkül, tisztán, csak úgy belehuppannak az öledbe, amikor nem is számítasz rá. De ha elmegy, hagyd! Ha megteszi, fogadd el! Aki elmegy, az nem a tiéd. Aki elmegy, az sosem ért ide igazán. Majd jön olyan, aki fél percet sem tud lélegezni nélküled, mert annyira kellesz neki. Levegőt fog kapni, meg minden, de csak igazán akkor él, ha mellette vagy és ezzel Te sem leszel másképp. Feltöltöd és feltölt Téged. Támogat és melletted áll. Harcoltok mindennel, együtt, és erőt merítetek egymásból. Mert ami jó, az valami ilyesmi. Ott aztán nem lesz megalázkodás vagy épp önfeladás. Csak az van, hogy hisztek egymásban, és húztok előre. Az összes többi csak gyerekes és szükségtelen játszma.
Szeretlek! Bárhol vagy, és bármit csinálsz!
:)
Szerinted? :D
csá = utálsz
szia = kedvelsz
szió = szeretsz
helló = bírsz
csáó = imádsz
hellószia = járnál velem.. :$
Locsolóvers: Tűzoltó a mesterségem locsolhatok eleget ha kinyitom a csapomat leviszi fejedet.
Az évek jöttek, mentek, elmaradtál
emlékeimből lassan, elfakult
arcképed a szívemben, elmosódott
a vállaidnak íve, elsuhant
a hangod és én nem mentem utánad
az élet egyre mélyebb erdejében.
Ma már nyugodtan ejtem a neved ki,
ma már nem reszketek tekintetedre,
ma már tudom, hogy egy voltál a sokból,
hogy ifjúság bolondság, ó de mégis
ne hidd szivem, hogy ez hiába volt
és hogy egészen elmúlt, ó ne hidd!
Mert benne élsz te minden félrecsúszott
nyakkendőmben és elvétett szavamban
és minden eltévesztett köszönésben
és minden összetépett levelemben
és egész elhibázott életemben
élsz és uralkodol örökkön. Amen
Nem érdekel, miből élsz.
Azt akarom tudni, mire vágysz, szembe mersz-e nézni vágyaiddal.
Nem érdekel, hány éves vagy.
Azt akarom tudni, megkockáztatod-e, hogy őrültnek tűnj szerelmeidért,
Álmaidért, azért a kalandért, hogy életben vagy.
Nem érdekel, milyen bolygók köröznek holdad körül.
Azt akarom tudni, elérted-e már fájdalmaid középpontját, hogy megnyitottak-e már az élet csalódásai, összezsugorodtál és bezárkóztál-e a félelemtől, hogy érhet-e még fájdalom.
Azt akarom tudni, elfogadod-e fájdalmamat és fájdalmadat anélkül, hogy elrejtenéd, vagy megváltoztatni akarnád.
Azt akarom tudni, tudsz-e örülni nekem és önmagadnak, tudsz-e vadul táncolni anélkül, hogy figyelmeztetnél bennünket; legyünk óvatosak, reálisak és emlékezzünk emberi mivoltunk korlátaira.
Nem érdekel, hogy igazat beszélsz-e.
Azt akarom tudni, mersz-e másnak csalódást okozni, hogy hű maradhass önmagadhoz.
Elviseled-e a csalás vádját anélkül, hogy saját lelkedet megcsalnád.
Azt akarom tudni, hűséges vagy-e, s ezáltal megbízható.
Látod-e a szépséget akkor is, ha nem minden nap pompázik,
és vajon tudod-e Isten jelenlétéből meríteni életed.
Azt akarom tudni, tudsz-e kudarcaimmal és kudarcaiddal együtt élni és a Hold felé kiáltani: IGEN!
Nem érdekel, hol élsz, mennyi pénzed van.
Azt akarom tudni, fel tudsz-e állni a kétségbeesés és a fájdalom éjszakája után megviselten, sajgó sebekkel, hogy gyermekeidnek megadd mindazt, amire szükségük van.
Nem érdekel ki vagy és hogy kerültél ide.
Azt akarom tudni, hogy beállsz-e velem a tűz közepébe meghátrálás nélkül.
Nem érdekel hol, mit és kitől tanultál.
Azt akarom tudni, mi ad neked erőt belülről, amikor kint már minden másnak vége van.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e egyedül lenni önmagaddal és hogy igazán szereted-e azt a társaságot, melyet üres óráidra magad mellé választottál.
Kell találni egy embert,aki gyönyörűnek hív,nem csak szépnek.Aki felhív,amikor bele vagy gabalyodva,aki fennmarad csak azért,hogy lássa ahogy alszol.Várni arra aki homlokon csókol,aki akkor is meg akar mutatni az egész világnak,amikor csapzott vagy,aki a barátai előtt is fogja a kezed.Várni arra az egyre,aki mindig emlékeztet rá,hogy mennyire érdekled őt,és mennyire szerencsés,hogy vagy neki,és vagytok egymásnak. Várni arra az egyre aki azt mondja:"Ő az"!
Vannak emberek, akiket egy időre ajándékba kapunk, hogy elkísérjük élete egy szakaszán. Nem igazán azért, hogy birtokoljuk vagy uralkodjunk felette. Meg azért sem, hogy tanácsainkkal megfojtsuk. Néha csak azért, hogy menjünk mellette.
Átláthatóan.
Az igazi találkozások pillanatában belopakodunk egymás életébe, és a lelkünk jót ücsörög egymásnál. Ugyanarra a dalra rezdülünk. Érezzük egymást.
Az emberek azt mondják, hogy nem szeretnek szenvedni. Én mégis szeretek. Szeretem, ha valaki eszeveszetten hiányzik. Ha ott lappang az a torokszorító érzés minden porcikámban, hogy mindent odaadnék abban a pillanatban, hogy újra találkozzak vele. Érezzem újra ugyanazt a dallamot a lelkemben. Az ő dallamát és az ő rezdülését. Van ezekben a találkozásokban is valami nagyszerű és megdöbbentően furcsa. Az élet összehoz két embert itt vagy amott, mintha a véletlen játéka volna csupán, aztán összeköti őket egy láthatatlan szövedékkel. Hogy aztán sohase felejtsük el azt a dallamot, azt az illatot, azt a hangulatot, amit elénk terelt, és azokat az érzéseket, amiket a lelkünkbe csempészett.