I like you! Like everything!

New likes
Sok mindent szeretnék mostanában, de legfőként azt, hogy bárcsak itt lehetnél mellettem. Furcsa, de nem emlékszem rá, hogy mielőtt megismertelek, mikor sírtam utoljára. Mostanában meg úgy látszik, hamar kicsordul a könnyem... te viszont valahogy értelmet adsz még a szomorúságnak is, úgy közelíted meg a dolgokat, hogy attól enyhül a fájdalmam. Drága kincs vagy, ajándék, s ha majd újra együtt leszünk, addig akarlak a karjaimban tartani, amíg lesz bennük elég erő, hogy ezt meg tehessem. Sokszor csak az tartja bennem a lelket, hogy gondolatban veled lehetek.♥♥
Arra gondolok! :)♥♥
Fiú : szija… :) képzeld járok …-al .
Łány: szijaa (= örülök, hogy boldog vagy. :D
MÁSNAAP
Fiú: szia. Mi..mi..mi a baj? Miért sírsz? Nesíírj.
Łány: oouh..te ittvagy?! Szija..nem sírok..látod? =) :D
Fiú: de láttam, hogy sírtál..mi a baj?
Łány: semmi..csak fáj valami..
Fiú: mi? Nekem elmondhatod..tudod..barátok vagyunk :)
Łány: (kicsordul egy könnycsepp) okés…az a baj,hogy szeretlek
és nembírom már.. mindig csak reménykedem,hogy
egyszer te is úgy érzel majd..de…
A fiú letörli a lány arcáról a könnycseppet és megcsókolja a lányt :P
Fiú : énis ugyanezt érzem…és csak azért járok…-al ,
mert azt hittem hogy így majd elfeledlek…de …szeretlek :$
Łány: én jobban =$
Fiú : én viszont örökké =) <3
SÍRSZ; mert nagyon fáj ami történt,
VÁRSZ; hogy visszatérjen akiért megtörtél..
FEKSZEL; párnák között könnyekkel,
ALSZOL; magány közt a sötétben.
ÁLMODSZ; arról, hogy majd visszatér,
KELSZ; úgy hogy még mindig egyedül élsz.
REMÉNYKEDSZ; hogy legalább még látod egyszer,
CSALÓDSZ; mert álmodoznod nélküle kell.
Láttál már tiszta szívből nevetni? Na és sírni,zokogni? Hülyeséget csinálni,és valamit nagyon megbánni? Dühöngeni,ordítani vagy csendben egy könyvet olvasni? Erősnek mutatkozni, vagy összetörni? Hallottad már ahogy elmesélem az életem, és érezted,hogy levettem az álarcom? Ha nem,akkor nem ítélhetsz el,hiszen NEM ismersz. Ne ítélj elsőre.
Egy szerelmespár beszélget, nem épp vidáman;
Fiú: -Mondtam már nincs kedvem veled lenni, legalább is most nem!
Lány(könnyes szemmel): -Nem értem, mi ütött beléd, eddig olyan jól megvoltunk...
Fiú: -Nem érted? Még mindig nem fogod fel?
Lány: -Az se tudom mi a problémád! Mond el, én tudok segíteni. Ez így logikátlan!
Fiú(most már neki is könnyes a szeme): -Semmi baj, ne haragudj, hogy megbántottalak, ugye megtudsz bocsátani?
Lány: -Igen, örülök, hogy sikerült végig gondolnod.
Azzal átölelik egymást és ajkuk forrón összeér... ♥
Gondolj arra,hogy valaki szeret!
Gondolj arra,hogy valaki érted nevet!
Gondolj arra,aki segítséget áraszt!
Gondolj arra,aki a vicceivel fáraszt!
Gondolj arra,aki barátként is helytáll!
Gondolj arra,aki mosolyogva vár!
Gondolj arra,aki örömöt szánt rád!
És Ne Gondolj arra,Aki Sosem Gondol Rád!!♥♥
Két év után a barátom bejelentette, hogy szakít velem mert ki megy dolgozni és miattam nem fog hazajönni. Pár hét múlva pedig kiderült, hogy megcsalt egy másik lánnyal. Borzasztóan éreztem magam, nem kívánom senkinek az ilyet. Lájk, ha szerintetek is egy szeméttel jártam!
Van hogy boldog vagy...de senki nem látja a mosolyod...
Van hogy aggódsz.........de senki nem látja a fájdalmadat...
Van hogy sírsz...............de senki nem látja a könnyeidet...
De ha egyszer fingasz...xDD
A szeretet nem múlhat el - megmarad. Ezért van az, hogy senkit sem lehet megvigasztalni, ha elveszti azt, akit szeret. Minden vigasz erőtlen és hamis. Főleg az a mondat, hogy "az idő majd begyógyítja a sebedet". Nem igaz. Ez nem olyan seb, ami gyógyul. A fájdalom érzése idővel csökkenhet, de a széttépettség érzése megmarad.
"Miért nem hívsz fel,szépen kérlek........"☆⋆☆♥♥♥
"Hiába kérem toled,kérlek hívjál fel............" miért vagy ennyire makacs.............."☆⋆☆♥♥♥
Most is tisztán emlékszem arra a napra, amikor "bambán állva" Rád vártam. A szívem olyan "hangosan kalapált", olyan izgalomban volt, majd kiugrott a helyéröl. De amikor érezhette a közelségedet, és azt a vágyat, amellyel megöleltük egymást, lecsillapodott és boldogság töltötte el. Ma is TE vagy az, akinek a szerelmére és ölelésére vágyom. ♥♥
Vannak a boldogságnak olyan pillanatai, amiket csakis egy emberrel oszthatunk meg, mert ezek csupán bennünk ragyognak, és titkos önmagunkhoz vezetnek.(GJ)
Néha nem többel, csak reménnyel szeretünk. Reménnyel, hogy soha nem szűnünk meg hinni vágyaink állandóságában. Néha félelemmel, mert van úgy, hogy a boldogság mélyebb, mint amit képesek vagyunk megtapasztalni vagy felismerni,és nagyszerűbb, mint amit a bátortalan szív képes lenne elviselni. Néha kétségbe eséssel, kínzó álmokkal, belénk ragadt gondolatokkal, fájón,azon töprengve, vajon hogyan fogjuk lelkünknek ezt az örökös sajgását elviselni. De néha szerelemmel szeretünk, csak úgy, igazán, adakozva, felszabadultan, szabadon, és nem a magunk, hanem a más boldogságáról szövögetünk álmokat, elűzve így a rettegő magányt, a kételyt, és a szomorú borzalmakat.(GJ)