I lájk you! Lájkoljuk a lájkod! :)

Egy félmosolyt ereszt felém, végigsimítja a testemet és megmarkolja a melleimet. Elkezdem mozgatni a csípőmet előre-hátra, s az alsó ajkamba harapva becsukom a szemem. Élvezem minden egyes centijét, azt akarom, hogy az első együttlétünk tökéletes legyen.
- Nézz rám, baby - zihálja és lehúz magához. Egy hajtincset kisöpör az arcomból és megcsókol, miközben a tempón fokozatosan gyorsítok. Kezét a derekamra teszi, fordít a helyzeten és kajánul rám mosolyog. Egy mélyet lök, mire a torkomból egy hangos nyögés csúszik ki, mire önelégülten elmosolyodik. A fejem mellé könyököl és az ajkaimra zihál. - Milyen érzés, hogy benned vagyok? - súgja.
- Ennél jobbat még sose éreztem - túrok a hajába és forrón megcsókolom. Belemosolyog, s a csípőjét elkezdi mozgatni. Először lassú tempót diktál, majd fokozatosan gyorsít. A csendes szobát hangos nyögéseink töltik be, s ahogy lök, végig a szemembe néz és az ajkaink súrolják egymást. Ennél tökéletesebben el se tudtam volna képzelni, és igaza volt, jobb így, hogy nem siettük el.
Az ujjainkat összefonja a fejem mellett, s az egyre hangosabb zihálásából ítélve hamarosan elmegy. Lábaimat a csípője köré fonom, így még mélyebben tud lökni, ezzel együtt kicsit lassul. A hátam ívbe feszül, s érzem, hogy az orgazmus végigsöpör a testemen, Harry is velem együtt és a csúcsra egy hangos nyögés kíséretében.
Zihálva, kicsit fáradtan mosolygok rá, homlokából félresöprök egy izzadt hajtincset és gyengéden megcsókoljuk egymást.
Kihúzza magát belőlem, mellém fekszik, magunkra húzza a takarót és szorosan magához ölel.
- Jobb, hogy nem siettük el, nem? - simogatja a karomat. Elmosolyodok gyengéd érintésén, becsukom a szemem és átölelem a mellkasát, ami gyorsan mozog fel-le a szapora levegővétel miatt.
- Sokkal jobb - pillantok fel rá, Ajkaira egy halvány mosoly húzódik, az ajkaimra ad egy puszit és lassan elalszom izmos, védelmező karjaiban

Ezt összesen már 92 alkalommal látták. (Ezen a héten: 92, a mai nap: 92) | Ne feledd el megerősíteni a lájkolást, ha szükség van rá!

Csatlakozz hozzánk facebookon:

Tetszik? Hagyj egy kommentet! :)


Random lájkok
Tudod,van aki némán ül,van aki megőrül,van aki tűr,és van aki elmenekül,de néha van aki küzd,és néha van aki nyer,ha kell belehalok,de nem adom fel.*♥
lászt krsiztmesz áj gív jú máj hárt'♫♥
Biosz órán írunk a füzetbe...:
'Tanárnőő ! Hanyadik óra van??'
'Igen , Tollal is lehet írni!'
na bazdmeg.. :'D
de azért én vagyok a süket.. XD
Korábban skizofréniás voltam, de köszi, most már jól vagyunk!
Mi nem leszünk barátok utána sem, mert nem lesz utána, és nem voltunk barátok előtte sem. Mi csak szeretők voltunk, valakik, akik összetalálkoztak véletlenül, és nem tudtak egymás mellett érintés nélkül elhaladni. Mi nem fogjuk egymást utána keresni, mert valahányszor a te számodat hívnám, ott lesz bennem az a dac, hogy ha nem hiányzom, miért is keresselek, és te sem fogsz hívni, mert már nem lesz jelentősége a nevemnek a telefonodban, ha megmarad egyáltalán a számom. Érted? Mi ott leszünk egymás múltjában, és csak nézzük majd azt az ajtót, amit olyan erővel vágunk be, hogy a szíved is beleremeg majd, de nem fogjuk újra kinyitni, mert nincs miért, mert ebből nem lesz heppiendes történet, még csak szerelem sem, ebből nem lesz semmi, csak te, meg én vagyunk, egy teljesen véletlen érintésben, mert nem vagy benne a tegnapjaimban, a holnapjaimban, mert nem akarom, hogy benne legyél.
"A gondolat teremtő erejű"
" Ha nem szenvedted volna el azt, amit elszenvedtél, akkor emberi lényként nem lenne mélységed, alázatod, együttérzésed. "
♣♣♣♣☼♣♣♣♣
-Egész életedben egy dolog lesz ami kitart melletted. Az árnyékod.
-Nem látom az árnyékom.
-Mert most éjszaka van! Ilyenkor nincs árnyék!
-Éjszaka nem élek?
-Ilyenkor én tartok ki melletted mintha az árnyékod lennék.Érted?
-Aha.
-Vicces hogy egye emberek mennyire össze tudják tudják törni a szívedet, de te mégis szereted őket azokkal az apró darabokkal...
-Nem látom a szívedet. Tudom, tudom, mert most éjszaka van...
A vallomások mindig megváltoztatják azt is, aki teszi, és azt is, aki meghallgatja. - Paul S. Kemp
A kis Zsófika nem túl jeles tanuló, különösen hittanból gyenge. Egyik nap éppen hittanórán ülnek, amikor a tanár feltesz neki egy kérdést:
- Na, Zsófia, meg tudod mondani, ki teremtette a világot?
Zsófika gondterhelten ül a helyén, emlékei között kutat, de nem nagyon talál, amikor a mögötte levő padban Pistike megszúrja egy tűvel.
- Úristen! - ugrik fel Zsófika.
- Kitűnő - mondja elégedetten a tanár. Kicsit később újabb kérdést tesz fel a kislánynak:
- És hogyan hívják a Megváltót, Isten fiát?
Pistike ismét beledöfi a tűt Zsófikába.
- Jézus! - ugrik fel ismét a lány.
- Helyes a válasz - dicséri meg a tanár. - És azt is meg tudod mondani, mit mondott Éva Ádámnak, amikor megszületett a huszonharmadik gyerekük? Pistike ismét megszúrja.
- Ha még egyszer belém döföd azt a micsodát, letépem a tökeidet! - kiáltja a kislány.